Ha esetleg van itt énektanárként dolgozó ember?

#10-es: megadom számomat, hívj fel két percre, eléneklem mindkettőt. :)

Utána vállalom a pszichológus díját, hogy fel tudd dolgozni a traumát :)

Tényleg iszonyúan nincs énekhangom. Nagyon jó beszédkészségem van, régebben verseket is írtam, a ritmust is nagyon érzem. De csakis verses vagy kinetikus úton tudom visszaadni, dallammal nem. Egy akkordból felismerek számokat, amit már néhányszor hallottam. Ha egy amúgy jó énekes bakizik, pontosan megmondom, hol, melyik hangot rontotta és mennyivel.

Viszont hiába jó az "elmélet", a gyakorlat rettenetes. Magamon is pontosan hallom, hogy hol, merre és mennyit csúszott el a hangom, mégse tudom korrigálni.

Mondjuk a vicc az egészben, hogy apám kisgyerekként (kb felsős koromig bezárólag) napi szinten énekelt velem, ő régen kórustag is volt, ráadásul pedagógus. Negyedikesként, még nem kellően objektív rálátással lelkesen mondtam, hogy én muscial színész leszek, ha nagy leszek. Na, ott tudtam meg, hogy Télapó nem létezik :) Apám lassan, diplomatikusan rávezetett, hogy nagyon szép, okos, ügyes kisgyerek vagyok, de a profi éneklésre azért ne akarjam feltenni az életemet :)

Pedig ő tényleg az elfogult szülő mintapéldája.

Azóta is szívesen lennék musicalszínész, de hát a fránya tények. Bár lehet, hogy meggazdagszom utcai énekesként egy "200 Ft-ért abbahagyom" táblával a nyakamban.

konzekvencia=konklúzió

Pardon, korán keltem ma, kifogyott az elem estére :)