Létezik hogy valaki túlzás nélkül nem boldogul egyedül a babával?

Kezdő anyuka vagyok 5 hós a pici.7 napból 6 napot totál egyedül. És mindent megoldok. Ha alszik a pici vasalás ha nem fér bele egyszerre akkor folyt köv következő alvásnál. Reggel 6kor kelek és fejek mert csak így tudok anyatejet adni neki mire 7re felkell elkosogatom az éjjel felhasznált cumisüvegeket. Mert bizony éjjel is kell. Aztán tésztábatestem reggelizek ő is eszik es indul a nap. Nincs segítség és nem kis túlzással de mindennel végzek időben :) Nem is ertem aki azt mondja nem bír el egy picivel. A.

Nem tèsztàba hanem tisztàba :)

Hali. MI norvégiában élünk, nekem még nincs gyerekem, de a baráti társaságban többnek is van babája. Itt nincs nagymama vagy hasonlók, és az a tapasztalatom, hogy ők nagyon jól alkalmazkodtak a helyzethez. Bármilyen program van (jó nem kocsmázás) ők ott vannak. Én is most tervezek gyereket, én is hasonló helyzetben leszek. Majd meglátjuk, mindenesetre, én azt látom, hogy megoldható. Férj itt is dolgozik, mindkét családban, és elég sokat.

Vannak úgynevezett "többemberes" babák, akik a többieknél lényegesen nagyobb figyelmet igényelnek. Egy percet sincsenek el egyedül. Na de ők is alszanak!! Illetve nem vagyok a sírni hagyás híve, én amikor csak sír felveszem a kisfiam, de vannak olyan szituációk, amikor egyszerűen nem tudod felvenni. Két perc sírástól nem lesz semmi baja. Szerencsére én is csak hallomásból ismerek ilyen babákat, náluk biztos, hogy jól jön a segítség, de hogy egyáltalán ne lehetne velük egyedül boldogulni, azt kétlem.

Miaz amivel nem értesz egyett keves lepontozo?A.

ha minden rendben van, tehát semelyik feltevés sem igaz amit az utolsó hozzászóló írt, akkor túloz egy picit az anyuka. nekem nincs semmi segítségem, a férjem 3 műszakban dolgozik, nem sokat, csak 8 órában, kb 9órát van távolt, de ha itthon van akkor sem fogom be, max a fiúnkkal játszik amíg én takarítok vagy főzök. de mindent egyedül csinálok a baba körül és míg a férjem dolgozik végzek mindennel, legalábbis a fontos dolgokkal. rend van, van kaja, a pici is rendben, nyugott, jól lakott, jó kedvű stb...tehát ha akarná el tudná látni a gyereket egyedül.

Igen, létezik! Itt vagyok én és lehet lepontozni. Eddig nagyon sokat igénybe vettem anyukámat és örülök neki, hogy ilyen helyzetben vagyok, hogy igénybe vehetem, mert ment volna egyedül ugyan, de kutya kemény lett volna és így sem volt a legegyszerűbb. Az én babám az első 6 hétben konkrétan nem aludt éjjel és nappal is keveset, Ha fent volt, csak sírt, ordított. Hasfájós volt és a kezdetektől nagyon érzékeny. Egy percre nem lehetett letenni, mert úgy ordított, hogy levegőt sem vett. 6 hét után jobb lett, de csak ölben volt el, egy percre nem tehettem le, alig aludt. Olyan szinten tud ordítani, hogy oltásoknál a doktornő is mindig mondta, hogy jajj, vegyem fel, vegyen levegőt és csak úgy adta a másikat. Mai napig ha sír, akkor úgy tud sírni, hogy nem vesz levegőt. Már 7 hónapos, de még mindig nem mehetek ki a szobából, mert abban a pillanatban ordít. Már ritkán jön anyukám. 1-2 hétben 1-2 napot, de az is nagy segítség, mert olyankor ütemezek be olyan dolgokat, amit mellette nem tudok megcsinálni, mert ugye nem hagyhatom egyedül és napközben 3x félórát alszik és éjjel is többször ébred. Volt olyan, hogy már 2 hete nem aludt rendesen, zombi üzemmódban működtem és anyukám jött, hogy picit könnyítsen rajtam. Nekem egy percet nem maradt el soha babakocsiban sem, úgyhogy kendőt vettem, így viszem ki. Fürdésnél hason kellett tartani és úgy fürdetni, mert máshogy sírt. Fürdetés után ordított az utolsó szösszenetig, amíg fel nem öltöztettük. A kórházban a fürdetésnél minden babát egyszerre hoztak ki, de őt előre hozták mindig 10-15 perccel, mert annyira sírt, hogy csináljak vele valamit. Már ott megmondták, hogy kössem fel a gatyámat, mert nem lesz egyszerű dolgom. A gyerekorvos minden alkalommal elmondja, hogy húúú, anyuka, ezt a gyereket nem fogja tudni irányítani, csak úgy nagyjából terelgetni olyan akarat van benne és még sorolhatnám. Úgyhogy létezik! 6 hónaptól lett egyre könnyebb és könnyebb, de nekem az elmúlt időszak iszonyat húzós volt, amikor másnak a babája csak eszik és alszik, az enyém evett és ordított. Úgyhogy akár az én anyukám is mondhatta volna a fenti sorokat, mert ő is mindig aggódik értem, hogy milyen nehéz nekem. Már sokszor nem is mondom neki. Pluszban hozzájött egy jó nagy vashiány, ami miatt állandóan fáradt vagyok. És a férjem elmegy reggel és leghamarabb, ami nagyon ritka 7re ér haza! Úgyhogy itt vagyok én egy több emberes babával, amiben sokszor kértem(vagy kérnem sem kellett) anyukám segítségét, aki rengetegszer jött és megkaptuk mi is a rokonságból, hogy nem hiszik el, hogy nem bírok egyedül egy gyerekkel. De nem bánom, azt mondanak, amit akarnak. Csinálják utánam! Ha lesz másik, csak imádkozni tudok, hogy nyugisabb baba legyen!!!

17es vagyok. kedves utolsó ilyen esetben mint tied teljesen megérthető a plusz ember. igaz hogy a kérdező nem ír arról hogy az anyuka babája milyen, de ha ennyire ismeri hogy mi hogy zajlik náluk akkor biztos tudná azt is hogy mennyire problémás a pici.