Nem szeret a saját 11hónapos gyerekem, mit ronthattam el?

11 hónapos a kislányom és úgy érzem engem nem szeret.

Sajnos anyósom minden este átjön (persze nem segíteni)

Folyton szapul, adogatja a kéretlen tanácsait de ezeket elviselem. A gyereket nevelni akarja, nem fogadja el hogy én vagyok az anyja és hogy én máshogy szeretném csinálni.

Tudom minden nagyinak a kényeztetés a dolga de vannak határok (szerintem)Pl ha én arra nevelem már most hogy az állatokat szeretni kell nem pedig "dádázni" Van egy kutyájuk és 1 macskájuk a lakàsban, szerencsétlen állatokat állandóan terrorizálják azzal, hogy húzza a gyerek a fülét ,farkát és hogy rugdossa őket. Mivel én ezt nem engedem azt mondják hogy nem szeretem az állatokat és a gyerek örömét se nézem. Hát döntse el mindenki, hogy ez helyes vagy sem.

Állandóan az ölében van a gyerek, nyíg ha leteszi,sír néha megy el...és rólam tudomást sem vesz a lányom.

Ez azért fáj mert anyósom ezen lovagol hogy őt szereti a legjobban a gyerek nem engem. A legrosszabb hogy már én is így érzem. Az ismerőseinek "bazárimajomként" mutogatja a gyereket... és amiket tanítok a neki mindenre azt mondja hogy az ő érdeme.

Mit tehetnék?

Vagy már mindegy?

0-24ben én vagyok a picivel,apuka reggeltől estig dolgozik.

Nagyon rosszul esik ez az egész. Olyanná válik a saját lányom anyósom közelébe mintha egy idegen nő lennék.

Ennyit jelent az hogy mamájától bármit "kérhet" és folyton ölben lehet?

Mit rontottam el?