Babád születése után megváltozott a kapcsolatod a pároddal? Máshogy éreztél iránta? Többet/kevesebbet veszekedtetek?

Nem sokat változott. Már 5,5 éve vagyunk együtt, ebből 4,5 éve élünk együtt, 1,5 éve házasodtunk össze és 7 hónapos múlott a kislányunk. Mielőtt megszületett a picikénk soha nem veszekedtünk, azóta pedig mintha még jobban elmélyült volna a kapcsolatunk. Sokat segít a férjem a pici körül is és a háztartásban is. Ha teheti mindig ő fürdeti meg, olyankor én csak a nagy nevetéseket hallom a fürdőből. De meg is eteti a kicsit, ha épp nem a szopizás van soron. Segít takarítani is és a konyhába is. És este mikor elaludt a picuri összebújunk a tv előtt és beszélgetünk mindenről. Sokszor már azt vesszük észre, hogy vége a filmnek és nem is tudjuk miről szólt igazából. Persze az igazi hancúrozások sem maradnak el...

Szóval mi igazi boldog kis család lettünk...

Szerencsére nekünk inkább pozitív irányba változott. Bejött a szülésre is, és azóta is hősként emleget érte. A baba körül és a háztartásban is rengeteget segít, de az igaz, hogy ő már előtte is ilyen volt, nem ilyed meg a porszívótól.. Most nem dicsekedni szeretnék vele, csak példaként írom, hogy bizony van olyan apuka aki fel tudja találni magát, ha úgy érzi, hogy a babához nem ért, akkor megkérdezhet engem, hogy miben segíthet, vagy besegíthet a háztartásba. Sőt úgy gondolom,hogyha az ember csak simán kipanaszkodhatja magát a nap végén neki, és ő elismeri azt, hogy egy babával bizony nehéz egész nap, már az is sokat segít :)

Az is hozzátartozik a dologhoz, hogy én mindig kikérem a véleményét mindenről, és aztán hallgatok is rá, szóval közösen hozzuk meg a döntéseket. (pl ha szerinte ne kapkodjam fel a gyereket egy 10 percig, miután mondjuk egy órája nyűgösködik, akkor én nem veszem fel, akkor sem ha nagyon nehéz...:)) ezt csak példaként írtam a kompromisszumra.

17.11-es vagyok, egyetértek az utánam szólóval is.

Az én férjem sem így viselkedne, ha mondjuk 10 évvel ezelőtt vállalunk gyereket. Egyszerűen most jutottunk el idáig :)

Semmi nem változott, csak lett még egy erős, és talán a legerősebb kötelék köztünk. Voltak persze nehéz időszakok, voltak viták, de ezek gyerek nélkül is meglettek volna.

Ugyanúgy szeretjük egymást, segítjük egymást, és várjuk 3 héten belül a második babánkat.

Én 15 éves korom óta vagyok a férjemmel, most 26 vagyok! Tehát 11 év után már kívántam is, hogy lássam őt egy másik szociális szerepkörben! Apaként. A kapcsolatunk előtte is kiegyensúlyozott volt, ez azóta sincs másképp, de mégis egy új szín a 9 hónapos kisfiúnk jelenléte a kapcsolatunkban. Nem volt meglepetés, hogy jó apa lesz, mert ismerem, és ő is engem. Ez szerintem fontos. Hisz 10 év után már nincsenek meglepetések...

Ha valaki ledöbben, hogy a férje nem jó apa, akkor nagyon sokat, és módszeresen hazudott magának a kapcsolatukról hosszú időn keresztül...:S sorry

Azt hiszem 2 titka van annak, hogy a varázs megmaradjon:

A pár mindkét tagja ugyanannyira akarjon gyereket és ne azért, hogy rendbe hozzon valamit, hanem azért mert szeretne egy picit... Egy gyerek mindig lemondásokkal jár, de ha mindkét felet boldoggá teszi a baba, akkor nem érzi akkor áldozatnak.

A másik: meg kell értetni mind a két féllel, hogy a gyerek, nem láncol a másikhoz. (Még ha az ember tudja is, hogy a gyereknek apa kell)

Ha egy férfi érzi, hogy már bármit megtehet, mert a felesége nem fogja elhagyni a gyerek miatt, akkor már nem küzd éret...

De ha a feleség akart megfogni a férjet a gyerekkel akkor sem lesz jobb mert a férfiak sem hülyék... A gyereket szeretni fogja, és kötelességtudatból ottmarad, de a feleségét nem fogja szeretni, mert csapdába csalta.

Ugy gondolom nem a baba miatt Az ország rossz helyzetben van így ránk nehezedik minden.

PL. az én férjem rengeteget dolgozik(még van munkája)és ennyi munkával egy jó országban többet keresne és a családjára is lenne ereje. Mert ugy érzem a munka kiszívja az erejét.A pénz meg nagyon fogy.Én meg csak legyek türelmes.