Nem túlzás az, ha valaki úgy tesz fel képet az újszülöttjéről Facebook-ra, hogy kb. fél órája bújt ki belőle?

Alapból azt sem sikerül megértenem, hogy valaki miért éli a facebookon az életét. Miért kell az életének miden pillanatát azonnal kiposztolni?

Akit érdekel, azzal feltételezem úgy is kapcsolatban van, tehát el tudja mesélni.

Mondjuk számomra nem undorító egy magzatmázas, véres gyerek se, de szerintem se való a facebookra. De ugyanígy az sem, mikor az emberek egymásnak szánt "privát" üzeneteket az üzenőfalukra írogatnak ki...

Nekem eddig a csúcs az volt, amikor egy ilyen, általad említett magzatmázas véres kisbaba az anyukája meztelen mellét szopizta, és az anyuka melléből is látszott kb. minden, és ezt úgy ahogy van feltette a facebook-ra az apuka. Örülhetett a felesége... én biztos kivágtam volna a férjemet, ha ilyen képet tesz fel rólunk :D.

Amikor megszületett a fiunk mi is tettünk fel képet róla, de már megfürdetett, felöltöztetett állapotban :). Akkor mi gyönyörűnek láttuk, de így utólag még akkor is nagyon gyűrött és ázott volt szegénykém.

Ja, és még annyit, hogy az a baba aki véres és magzatmázas, az nem fél órás, hanem 1-2 perces kb.

5 perc elteltével már meg vannak mosdatva a babák, 10 perc elteltével már fel is vannak öltöztetve. :) Tehát nem kell olyan sokat várni...:D

Számomra inkább az a durva, hogy milyen mennyiségű oxitocint termel egy nő szervezete, hogy amikor kijön az a kis fonnyadt baba, tele mindenféle váladékkal (magzatmáz, hogy megtudtam most), 12 óra vajúdás után gondolom szagok is vannak ott rendesen, gátmetszés beöntés vér stb... tehát milyen mennyiségű oxitocint termel a nő szervezete, hogy egyből szerelmes lesz a gyerekbe, pedig hát minden csak nem szép a látvány.

Igen tudom az ilyenkor esedékes válaszpanelt: majd ha nekem lesz gyerekem, akkor majd én is ... bla bla.

Egyébként nem tartom akkora teljesítménynek ezt az eseményt, összehozni a gyereket még a kellemesebb része a dolognak, megszülni, hát arra egy kóbormacska is képes sorry. 18 év múlva, ha megnézzük mi lett a gyerekből, ott kezdődik a teljesítmény, akkor lehet visszatérni a büszkeség kérdésre.