állítólag felébredéskor hagyni kell a babát kicsit ellenni az ágyában, ne rohanjunk egyből. De én megtudnám zabálni?

6 hós

mindnesetre agyonpuszilgattam most

ja hogy a napi rutin miatt?

tényleg jobb ez a babának is és az anyának is, hogy nem sírva indul a nap.

korábban én meg azt csináltam, hogy amikor sírdogálva ébredezgetett gyors mosolyogva agyonpuszilgattam, mert fonosnak tartom azt, hogy jól induljon a nap(vagy hát a babaának napszakasz)szóval hogy ez rögződjön, mert még felnőtt is rengeteg van, hogy morcos reggel. teljesen más a léleknek, a testnek, egy életmúdnak, ha vidáman ébredünk. és igen itt jött a képbe a könyv, hogy de igenis, hagyni kell kicsit magával, még el is gondolkodtam rajta, nem értettem, elmagyarázta, amit elfelejtettem..

"kielemzi magának még a falat is."

olyan tündérek :D

jó szövevémenyes, vagy 20 oldalon keresztül taglalja..

főleg a baba "tanulása" van kiemelve.

kezdve onnan, hogy a baba tapasztalásokat kell, hogy nyerjen, úgy tanul, hogy hagyjuk önállóan felfedezni, mert a természetnek megvan a maga "csodálatos, logikus terve", hagyjuk, hogy a baba diktálja az iramot(pl ne forgatgassuk, ha ő maga még nem akar, stb), de mindig ügyeljünk arra, hogy olyan játékok, tér vegyék körbe ami korának megfelelő(pl újszülöttnek ne adjunk csörgőt, mert nem tud fogni, hanem rajzoljunk ezt azt(leírja részletesen)amivel a látása tud fejlődni(ez is az agyban a tanulási folyamat része), stb stb, ne szakkönyveket bújjunk, hanem a gyermeket figyeljünk, mire érdeklődik, mit akar, merre orientálódik és abban segítsük, de ne kapcsolódjunk be, csak a környezetét tegyük számára lehetővé, hogy biztosítsa fejlődését(levezeti lépcsőről lépcsőre a babák képességeihez mérten, hogy mivel segíthetjük, pl kezdetben, amikor leginkább még csak nézelődni tud, később amikor már tartja a fejét, forog, stb mindenhez megvan milyen játék passzol)

és mindemellet kitér arra, hogy tiszteljük a babát, neki is szüksége van magánszférára, lehetőleg magyarázzuk neki mit csinálunk vele(ne "törjünk rá" hirtelen azzal, hogy lábak fel, pelenka ki, hanem szóljunk hozzá, magyarázzuk mikor mi jön, meg ne telefonálgassunk közben, ne beszéljünk a gyerek "feje fölött"figyeljünk a jelzéseire, reagáljunk, várjunk reakciót, a párbeszéd mindig kétirányú folyamat....

és mindezt átolvasva rájöttem nem ebben a könyvben van!

igen, odamegyek ébredéskor sokszor, de amúgy hagyom is önállóan játszani sokszor

a könyvek valóban csak iránymuatók