Hasonló szituáció babás foglalkozáson? Rá kellett volna szólnom?
Ma vittem először 7 hós babámat zenés foglalkozásra, kb. 8-an vltunk, 8 gyerekkel, jellemzően 2 évesek voltak. Amikor a f.vezető kiborította a hangszereket, egy kisfiú elénk állt (mindenki más az anyuja ölében volt) és ott hadonászott a fa dobverőkkel előttünk, de az anyja csak vigyorgott a gyerekre, én meg már feltűnően a babám elé tartottam a kezem. Ez kb. 5 percig tartott, aztán másfele ment a gyerek.
Utólag nagyon haragszom magamra,(!!!!!) hogy nem szóltam semmit, mert szerintem veszélyes volt a helyzet, én meg csak bambán vigyorogtam :S
Ja, előtte 3 hangszert szedett ki a gyerek a kezemből, mert az kellett neki ami nálam volt. Nem a gyerek a hibás (még), de én nagyon felháborítónak érzem az esetet!!!!
Én jártam egyszer úgy, hogy egy kisfiú odament a lányomhoz, és fejbe vágta. De a lányomat sem kellett félteni, visszaadta. 10 hónaposan jól összeverekedtek. Én odamentem, és rájuk szóltam, miközben a fiú anyja meg másik anyukákkal beszélgetett.
Hát, ha az anyja is látta, talán mindegy is. Inkább a te gyereked vidd arrébb, jobban jársz. Csak jól összevesznétek.
Na ennyit az idióta modern nevelési elvekről. Nem pusztul bele egy gyerek ha rászólnak, mert rosszat csinál. Az ilyen modern anyuciktól mászok a falra. Ő fog a legjobban csodálkozni 10-15 év múlva mikor őt veszi semmibe a saját neveletlen kölyke.
Igazad volt abban, hogy rá kellett volna szólnod, sajnos az ember nem szereti a veszekedést, de akkor is. A sajátodat is meg kell védened. Nálunk a suliban az egyik fiú először ráugrott a gyerekemre. Akkor még nem szóltunk, de következő alkalommal kicsavarta a kezét puszta szórakozásból. Akkor a férjem rászólt, azóta nem bántja a gyerekemet. (Ez egyébként egy elkényeztetett kölyök akivel az óvodában is rengeteg ilyen probléma volt.)
Köszi, hogy válaszoltatok!
Én úgy zártam le magamban az esetet, hogy ez volt a tanulópénz, legközelebb már tudom, hogy akár a konfrontációt is vállalva, nem hagyom annyiban a dolgot!
Főleg manapság, de ez majd egy új kérdésem témája lesz.. :)
Szia!Na igen,elméletben én is mindig jól megmondom a magamét! :) Viszont egész más,amikor az ember egy valós helyzetbe kerül,akkor kicsit meghökken a szitutól,leblokkol.Néhány hasonló eset után (idegen néni által piszkálgatás,unokatesó hadonászása,verekedése stb..) én is feleszméltem,hogy "hééé,dehát nekem kell közbelépnem!!!" és bizony odaszóltam a kisfiam védelmében.
Ezt is tanulnom kell,mert én sem vagyok egy kötekedős típus,de van anyuka akinek rögtön sikerül.
Igen, persze, elméletben más, de azt hiszem, nem kell sokat várnom egy újabb hasonló helyzetre, mert a babám nagyon élvezte a foglalkozást és én is szeretnék már babás közösségbe járni, kimozdulni:) Szóval ki fog derülni, hogy gyakorlatban mi újság, de én abszolút bízom magamban - ezekután, mert a magam iránt érzett dühöm még nem szállt el maradéktalanul.
Egyébként valaki hasonló kérdést tett fel, mint amit én szerettem volna, az 1. válaszoló én vagyok :)
http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..
Nekem a 4 hónapos kislányomra esett rá egy 2 éves fiúcska. Szerencsére nem történt baj, mert félig felfogtam az esését. Anyuka meg jót röhögött :(
Na azóta nem is járunk oda. A vezető kérdezte is, hogy miért nem. Én meg megmondtam, amíg a picik és a nagyobbak egy csoportban vannak, addig a kicsik veszélynek vannak kitéve!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!