Vannak itt olyan anyukák, aki csalódtak a párjukban a baba születése után?

Oh néha elfelejti hogy ma is itt vagyunk és holnap is.

De sokat beszélgetek vele nem méregböl és igen is probál jó apa férj lenni.

ó, hogyne!

szerencsére engem nem érint, de elég csak körülnézni a család kategóriában.

Csalódni nem csalódtam, de pl. nálunk is volt már olyan, hogy este nem akart elaludni a gyerek, folyamatosan ordított, 2 percenként rohangáltam be hozzá, már a sírás kerülgetett + tiszta ideg voltam, ő meg nyugodtan nézte a tévét. Hát akkor én is kifakadtam.

Én mindig is azt mondtam neki, hogy oké, hogy én vagyok az anyja, de ő meg az apja és uu. kell foglalkoznia vele, mint nekem (persze munkaidőn kívül).

Az én életem fenekestül felfordult és lehet, hogy önző vagyok, de úgy gondolom, hogy ez nála sem lehet másképp.

Ugyanez a szitu.Akartuk de már a terhesség alatt elromlott vmi.Megszületett a lányunk első pár hónapban még aktiv volt az apja,segitett is,aztán már nem.Igy kihúztuk másfél évig, többek között ez is közrejátszott a szakitásban.Nem csak nekem kellett volna áldozatokat hozni sztem ez természetes kellett volna hogy legyen az ő részéről is.

Mindegy boldog vagyok hogy van egy tündér lányom!

második vagyok.

nem tudom, mekkora a babád, de minél nagyobb lesz, annál jobban fogja élvezni a társaságát. amikor még csak egy fekvő kis gombóc aki csak alszik sír meg eszik, ne várj nagy lelkesedést. amikor elkezdi a mutatványait 3-4 hónaposan, onnantól nagy a változás. nekem 10 hónaposom van, az apja konkrétan szerelmes bele :) még a munkahelyéről is ír, hogy mennyire hiányzik neki a manó. nagyon büszke rá. pelenkázásra még nem vettem rá, úgy érzem, ez az én dolgom, de ha kérem, megeteti, játszik vele, a fürdetés mindig az ő feladata, és hordozni is ő szokta a háti hordozóban. :)