Hogyan kezelhetném ezt a témát humánusan? (bővebben lent)

Először is a napokban volt egy kérdés, hogy miért viselkednek az anyukák ellenségesen az anyóssal, erre pozitívan válaszoltam, de valahogy sikerül mindig olyat produkálnia ami megváltoztatja a véleményem.

Mindenben az első akar lenni. Pl: ma úgy jött hozzánk, hogy ő már nézegetett 5 hónapos kislányomnak baba tányért és kanalat, amit meg is fog venni. (persze erre még közel sincs szükségünk) Ez önmagában nem is lenne baj, de aztán folyik az önreklám. A múltkor vett egy sapit neki, azóta is ha meglátja benne ez a mondat mindig elhangzik :"jaj, de szép sapkád van, ki vette ezt neked? Mama?" Vagy a melegítőt amit szintén ő vett sérelmezte, hogy a többi ruhájával együtt mosom és nem kézzel, mondván hogy kíméljük meg. De a kötött kardigánt amit vett eleve úgy adta ide, hogy orvoshoz vigyem benne, addig meg szépen legyen eltéve. Meg sorolhatnám még. Ezeken igyekszem csak mosolyogni egyet hiszen csak szeretne "fontos" szerepet vállalni kislányom életében. Ami bánt az, hogy én nem tudok olyan igazi "első" dolgot venni neki, mert amint szóba kerül hogy mit szeretnénk, ő rögtön beállít egy olyannal, ráadásul anyagilag sem áll olyan jól hogy ezt huzamosabb ideig csinálja. Ő tudja mivel halmozza el az unokáját, csak akkor ne kelljen már mindennel úgy bánni mint ha múzeumi darab volna.

Bocs hogy hosszú lett.