Hogyan kezelhetném ezt a témát humánusan? (bővebben lent)

Szerintem örülj neki, hogy ennyi mindent visz a kicsinek, és foglalkozik vele. Az én anyósom soha nem jön alig vesz valamit pedig tele van pénzel. Minden hétvégén el kell mennünk hozzá és nekem kedvesnek kell lennem, mert ha nem így tennék a férjem megsértődne, és őt nagyon szeretem.

Nagyon sokszor megbántott már az anyósom, de azt tisztelem benne, hogy egy ilyen csodálatos embert felnevelt mint a férjem.

"jaj, de szép sapkád van, ki vette ezt neked? Mama?" Ettől agyvérzést kapnék. A melegítős témától is. A kardigánra pedig azt válaszolnám, hogy ez olyan gyönyörű (ha az), hogy ezt nagyon sokszor akarom a babámra adni.

"Ami bánt az, hogy én nem tudok olyan igazi "első" dolgot venni neki, mert amint szóba kerül hogy mit szeretnénk, ő rögtön beállít egy olyannal." Tökéletesen megértelek, de nagyon egyszerű a megoldás: ne mondogasd, hogy mit szeretnél venni a babádnak. :)))

Nekem sincs bajom az anyósommal, én is mindig védem őt.

De valahogy ezeket a ruhavásárlós dolgait nem felejti.

Pl amikor született a babám, vett neki két mackóruhát. Amíg bele nem nőtt a lányom (9 v 10 hónaposan), azt hallgattam, hogy lassan jók lesznek a mackók... Minden egyes találkozásnál, lassan jók lesznek a mackók...... ÁÁÁÁÁÁÁ

Most már ki is nőtte őket :D :D

Ne foglalkozz vele, vegyél a babádnak te is tányért és bébikanalat, vegyél neki te is szép ruhát, te is vegyél neki orvoshoz járós kardigánt ( :) )

Anyósod dolgait használd akkor, ha ő is jelen van, és akkor majd repesni fog a boldogságtól :D

Tudom, hogy nehéz ebben a helyzetben azt mondani, hogy NYUGI, de sajna egyebet nem tudsz csinálni. Te is érzed, tudod, hogy azért csinálja ezeket a dolgokat, mert fontos akar lenni az életetekben, ez így is van, hiszen Te szültél, Ő csak nagyi lehet, a ti családotokban anyuka NEM!

Írok egy példát, hátha egy kicsit megmulattat: az én apai nagymamám, nagyon gyakran vásárolt nekem ruhákat.Egyik alkalommal nem tudtam eldönteni (kb. 4-5 éves lehettem), hogy a kettő közül melyiket is szeretném, erre az eladóhölgy azt mondta, hogy mondjam anyukámnak, vegye meg mind a kettőt! Ez a kis apróság, hogy őt a nagyimat anyukának nézték, annyira boldoggá tette, hogy mind a két ruhát megkaptam, és évekkel, sőt évtizedekkel később is sokáig emlegette ezt a sztorit.

Tudom, hogy rosszul esik Neked az anyós "segítsége", de szerintem örülj, hogy tényleg gondol rátok, a megjegyzéseit meg engedd el a füled mellett!

Ne bánd ezt a dolgot, legfeljebb ne mondd előre, hogy mit tervezel venni és akkor, nem tudja kijátszani azt előled és te is tudsz majd igazi "első" dolgot venni, amit te szeretnél!

Nyugi-nyugi :-)

Szia!

Az én anyósom is ezt csinálja. A múltkor néztem a Tescos újságban az akciós body-kat, hogy kéne vennünk. Hétvégén vett 4 db-ot. 2 pont jót, 2 nagyobbat. Mindig hoz joghurot, gyümölcsöt, bármit, amit éppen látott hogy már adok a fiamnak.

Nagyon örülök neki, hogy szereti az unokáját, és hogy ennyire foglalkozik vele. Ebben nincs semmi rossz.

Lemaradtok az első dolgokról?! Nem értem. Nehogy azon vesszél össze anyósoddal, hogy ki vette a gyereknek az első kardigánt, vagy éppen az első csokit. Inkább örülj neki! És ha azt szeretné, hogy kézzel mosd a kisruhát, akkor mond eneki, hogy igen mama, úgy fogom. Aztán tedd bele a mosógépbe. Ennyi!

Hát ezek az anyósok.Megértelek.Miért kell mindig szóvá tennie, hogy ő vette.Jó, biztos lelkendezve vette, és szeretné, ha megbecsülnéd.Mindék fél részéről nehéz eset ez.Miért nem mondod neki, hogy ritkábban vásároljon.Pl.szülinapra, névnapra és hasonlók.

Nálunk az anyósom úgy veszi a cuccokat, mintha a fogát húznák, pedig több százezer a nyugdíja apósnak.Mindig azzal jön, hogy vett volna egy-két dolgot, de nem tudja mekkora kell.

Kinézett neki baba tányért és evőeszközt? Hát vegye meg nyugodtan, és vegyél Te is olyant, amilyent szeretnél. Ki fogjátok használni mind a két készletet, és lehet, hogy kevés is lesz.

Örülj neki, hogy Neked a jobbik féle anyóspajtást osztották.