Tényleg "nem normális reakció"?

20 hónapos fiam van. Értelmes, mosolygós, szupercuki kisfiú, aki barátkozós is (felnőttekkel is).

De ha tanácsadásra megyünk, akkor kész. Meglátja a dokinénit és elkezd torka szakadtából üvölteni. Múltkor megmérni sem tudták, állva sem, mert a lábán nem állt meg... Mérlegre természetesen ő sem ült rá (mondta is a dokinéni h mérjük le majd a 2 éves státusz előtt otthon). Meghallgatás...toroknézés... Persze!...

Szóval gondolhatod. Tőle zeng az egész épület.

Ja múltkor volt vmi kis ekcéma szerűség a könyökén. Annyi volt az egész, h rövidujjúban , apja ölében bementünk az orvoshoz, ő csak megfogta a könyökét, h megnézze és máris éktelen üvöltés...

Szóval nem, nem egyedi a reakciója! :)

Nekünk is volt kellemetlen orvosi esetünk a fülészeten, onnantól félt egy ideig. Nagyon sokat beszélgettünk erről, sokszor elmondtam, mi miért történik. Ő is vizsgálja az állatait, babáit, meg sokszor volt, hogy az alvós maciját odaadta a doktornőnek, hogy vizsgálja meg. Szerencsére a mi dokink meg is vizsgálja a macit rendszeresen. :)

Egyedül a spatula az, ami miatt nyafi van, de ezt is elmagyaráztam neki (meg a doki is), hogy ha elég nagyra nyitja a száját, akkor nem kell az sem.