Egy 1 hónapos babát mennyi időre, milyen rendszerességgel hagynátok hogy lássa a párotok?

Jesszum, milyen dolgok nem jutnak emberek eszébe.... :S Most tegyük fel, hogy a kérdező egy "normális" anyuka, aki megfelelően neveli a kisbabáját, mivel ez az általános, nem a kirívó esetek, amikor valami gubanc van és apuka jobban törődik a picivel, mint az anyuka.

Szóval, kedves kérdező! Alapból ez teljesen a ti megegyezéseteken alapszik, tehát, ha nektek megfelelő, akkor akár mindennap ott lehet veletek az apuka reggeltől estig. Törvényileg egyébként általában kéthetente hétvégén szokott lenni láthatás. Ha az apuka sűrűbben szeretné látni, akkor rajtad múlik, hogy mennyit engedsz neki, tehát próbáljatok meg kultúrált, felnőtt emberek módjára leülni és megbeszélni, hogy pl. 2-3 naponta ott lehetek veletek 1-1 órát, babázhat, vagy hétvégente. Mivel még újszülöttről van szó, így az apukának mindenképpen tiszteletben kell tartani a napi rutinotokat, tehát lehetőleg úgy beszéljétek meg, hogy ne éppen alvásidőre essen a látogatás, vagy ne este fürdéskor, tehát olyan időre törekedjetek, amikor "aktívan" részt vehet a gyermeknevelésben. Így nehéz egyébként megmondani, hogy mi a törvényileg meghatározott, mivel nem írtad, hogy alapvetően mi a probléma, tehát az, hogy apuka túl sűrűn szeretne ott lenni, vagy rossz időpontban, vagy túl sokáig, stb. Ha ti meg tudtok egyezni, azt a bíróság mindenképpen figyelembe veszi és az alapján dönt.

Így van, ahogy az utolsó írja. Attól, hogy köztetek valami nem ment sajnos jól, és más utat keresett, attól még lehet jó apa. A volt férjem is elment, amikor a kislányunk 15 hónapos volt. Eleinte nem vitte el, mert nagyon kicsi volt még. Idejött, itt játszottak, vagy együtt mentünk el valamerre. Sokszor fürdette,mesét olvasott. Aztán ahogy nagyobb lett a kislány, úgy vitte el egyre gyakrabban. Most 3,5 éves a gyerek, nagyon jó a kapcsolata az apjának, és nekem is. Az eleje nehéz volt, de igenis a gyerek érdekeit kell nézni. És neki az a jó, ha anya és apa normálisan viselkedik egymással és vele is.

Minden jót nektek!

11. vagyok

Elhiszem, hogy rossz neked és meg is értem, hogy miért nem akarod látni a volt párod. Azonban a gyerek szempontjából, az ő érdekében próbálj meg túllépni a dolgon. Tény, hogy ez egy nagyon kellemetlen helyzet, hiszen téged gyakorlatilag porig alázott az exed a megcsalással, de az is igaz, hogy ettől még valóban lehet jó apukája a gyermekednek. Hidd el, borzalmas dolog úgy felnőni, hogy anya és apa folyamatosan hadakoznak és egyfolytában arra törekednek, hol tudnak jobban kitolni a másikkal. Én így nőttem fel... Anyaként pedig tudom, hogy milyen fontos a gyereknek, hogy az apukája is szereti, számíthat rá. Bíróságon dolgozom, rengeteg gyermekelhelyezési jegyzőkönyvet olvastam és a szívem szakadt meg, hogy azt láttam, hogy két ember milyen cigánykodásra képes, csak hogy a másikat minél jobban bánthassa. A lényeg elveszett valahol menet közben, az pedig nem más, mint a gyermek maga! Egy gyermek nem érti még, hogy miről szól ez az egész, viszont érzi a feszültséget és fáj neki, ha a szülei, akiket szeret egymást bántják!

Én tényleg azt tanácsolom neked, hogy ülj le az exeddel és beszéld meg vele. Ne a ti kapcsolatotokat, mert most nem ez a lényeg és gyanítom, hogy amúgy is túl fájó lenne a számodra, így valószínűleg csak veszekedés lenne. Én pl. ennyit mondanék: ne haragudj, de ami köztünk történt, az nekem nagyon fáj, emiatt értsd meg légy szíves, hogy időre van szükségem, semmiképpen nem tudom elviselni, hogy nap mint nap lássalak, mert így nem tudok túllépni a dolgon. Megértem, hogy szeretnél a gyerekkel lenni, én is szeretném, ha jó lenne közöttetek a kapcsolat, de ő még csak csecsemő. Kérlek érd be egyelőre annyival, hogy 3 naponta látod. (például).

Esetleg nincs anyukád, vagy valaki, aki tudna segíteni? Mikor jön a volt párod babázni, akkor te átmész egy másik szobába, anyukád pedig ajtót nyit, beengedi és ő van ott egy szobában a babával és az apukával, neked így látnod sem muszáj. Ha szükség van rád, akkor ott vagy a közelben. Ez csak egy ötlet a kompromisszumos megoldásra.