Szerintetek kikből lesznek azok a nagyon ápolatlannak kinéző anyukák?

Szerintem a többségük ilyen volt a gyerek születése előtt is.

Nem tudom elképzelni, hogy egy ápolt, magával is törődő nőből ilyen nő lesz csak a gyerek, idő hiány miatt.

Másfél éves kisfiam van, szóval benne vagyok én is ebben a nincs időm semmire főleg nem magamra dologban, persze ez nem minden napos.

Van, hogy nincs erőm már este hajat mosni és másnap csak gyors megfésülöm és gyors feltűzöm, így megyek a boltba, de mi falun lakunk, másokhoz képest még mindig jobban nézek ki még így is. Én a városba tutti nem mennék ilyen kinézettel.

Nekem most annyiból rosszabb a helyzetem, hogy már 36 hetes kismama is vagyok, időm még akad magamra de erőm már kevesebb van, mégis igyekszem nagyon normálisan kinézni.

Én pont azt akarom elkerülni, hogy majd amikor látják később a két gyereket az oldalamon, ne azt mondják ismeretlenek hogy na tessék, ez is hogy lerobbant a két gyerek után, hanem azt szeretném hogy azt gondolják, igen, van két gyereke mégis milyen jól tartja magát.

Három gyerekem van, a legnagyobb 5 éves. Reggel, mikor időre megyünk (pl. az óvodába), általában éppen hogy (vagy éppen hogy nem) sikerül időre elkészíteni az összes gyereket. Ilyenkor előfordul, hogy például a kardigánomat vagy a kabátomat már menet közben veszem fel. Ha akkor kiderülne, hogy mondjuk a pulcsim szakadt, vagy van rajta egy folt, nem mennék vissza átöltözni. (Persze ez nem azt jelenti, hogy direkt pecsétes ruhát veszek fel).

Az is előfordul, hogy hiába húzom fel az órát reggel háromnegyed hatra, hogy legyen időm hajat mosni, mielőtt a gyerekek felkelnek, az egyik felkel fél 6-kor, és mégsem tudok hajat mosni.

Nem vagyok ápolatlan, meg általában szakítok időt magamra, de előfordul, hogy egy-egy reggel 100%-kal kevesebb idő jut magamra.

Sokan vannak, akik csak a túlélésre játszanak napról napra. Sokat betegek a gyerekek, hónapokig kell éjszakázni a hasfájósság, fogzás stb. miatt.

Nem vagyunk egyformák.

Én nem híztam el, 3 gyerek után is 51 kg vagyok,39 évesen.Igaz, sokszor csak összefogom a hajam,de zsíros, susogós melegítőt nem hordok...

Èn is voltam talàn ilyen 33hètre született meg a fiam, jàrtam vissa a korhàzba hozzà mert èn nem feküdhettem bent, hàt kisebb nagyobb bajom, ès gondolatom az volt hogy ogy nèzek ki...fejtem mint az õrült itthon is hogy beinduljon a tej, vagy csak sírtqm a sarokban ès nem volt kedvem semmihez...utàltam a tükröt, magamat stb.....soha nem tudhatod mi van a hàttèrben...most sem vagyk a legcsinosabb minden pènzem rà ès nem magamra költöm dèvènyre, tàpszerr2 egyebekre, elindulni manóval 2 óra ès így is imàdkozom hogy ne köpje le magàt tehàt sminkre nincs időm, fèrjem külföldön dolgozik hètvègèn van itthon, nem nagyon tud segíteni. Nappal rohanunk , orvos anyatej , kutyàt levinni stb mindig van valami. Most kezd fogzani aludni se nagyon alszom,örülökha 10 perces hajmosàsra marad idõm...próbàlok nem elhanyagolt lenni...de arrahogy melyik hajgumit dobom a hajamba vagy hogy eltüntessem a karikàim màr nem jut energiàm...új ruhàra vègkèpp....

Ha ezèrt elitèlsz akkor ez van.

Olyan is megeshet, hogy rossz hete van az embernek, de nem nonstop elhanyagolt a külseje, csak épp minden összejött. Én is nyújtottam már pocsék látványt, noha rendszerint ápolt és igényes vagyok.

Az első gyerek után már a kórházból lapos hassal jöttem ki, a második szülés után viszont nehezebben találtam magamra, és a rajtam maradt túlsúly ledolgozásához bő két év kellett. Hajat ugyan két naponta mostam, mert gyorsan zsírosodik, harmadik napra már rémesen néz ki, de történt egyszer régen, mikor a lányam másfél és hét évesek voltak, hogy mikor altatás utánra terveztem a hajmosást, olyan hulla voltam, hogy elaludtam estimese közben, így pedig elmaradt az esti zuhany, reggelre pedig vállalhatatlanul zsíros lett a hajam. Máskor is volt már ilyen, reggel bepótolom a zuhanyzást és hajmosást ilyenkor. Igen ám, de aznap hajnalban arra keltem, hogy rájött a fosás-hányás a másfél évesemre, úgyhogy az egész kora reggelem arról szólt, hogy ágyneműt és ruhákat mostam, hányást sikáltam a szőnyegből és közben gyereket ápoltam, ügyelve rá, hogy lehetőleg ki ne száradjon, mert szívtunk már ilyesmivel kórházban napokat. Igen ám, de közben az elsős nagyobbiknak is el kellene jutnia suliba, férj meg már nagyon korán lelépett dolgozni, most mi a fenét csináljak. Szerencsére akkoriban anyám egy utcával arrébb lakott, felhívtam, mondta hogy menjünk át, szívesen vigyáz a picire, amíg a nagyobbat elviszem isibe. Így hát összekészítettem a gyerekeket, én felkaptam magamra ami a kezem ügyébe került (farmer és pamut póló), és rohantunk át a nagyihoz, mert már eléggé késésben voltunk. Sikeresen kibírta hányás nélkül az utat a kicsi, csak a nagyinál okádta le a nadrágomat a babakocsiból, mikor kicsatoltam. Egy szivaccsal kiszedtem a foltot a farmerból, de a hányásszaga megmaradt, úgyhogy a tegnapról maradt testszagom mellé még a hányástól is messziről bűzlöttem. Hazamenni átöltözni már nincs idő, mi legyen. Anyám még nálam is sokkal nagyobb darab, nem egy a méretünk, de gyorsan előkapta egy réges régi melegítőnadrágját, amit kb. az én iskoláskoromban hordott, az nem esett le rólam. Ronda volt, de legalább nem hányásszagú. Félretettem minden hiúságomat, felkaptam, és elindultam a nagyobbikkal suliba. Ducin, zsíros hajjal, egy meglehetősen kifogásolható állapotú réges régi melegítőnadrágban, pamutpólóban, beesett arccal, amit még egy kis smink sem dobott fel, és nem túl kellemes testszaggal, miközben csak arra tudtam gondolni, hogy mielőbb visszaérjek a kicsihez.

Az ismerősök, akikkel találkoztam út közben, egyből levették, hogy valami nem okés, kérdezték is, hogy mi a baj. De egy ismeretlen csak annyit láthatott, hogy egy rémesen lerobbant igénytelen anyuka kíséri szerencsétlen gyerekét az iskolába. És megbotránkozásában talán még egy kérdést is kiírt a gyékára :)

A történet szerencsére jól végződött, nem száradt ki a kicsi, és senki nem kapta el, bármi is volt ez. Csak azért írtam le ilyen részletesen, hogy értsd: bárkivel, bármi megeshet, és attól, hogy valaki pocsékul fest, még lehet, hogy máskor igényes és ápolt.