Mindenki tudatosan, fejlesztve játszik a babájával, gyerekével? Zavar a lelkiismeretem.

Te jó ég, sose foglalkoztam ilyen "szakszerűen" a lányommal, csupán szeretetből, ami épp jött.

Nehogy már könyvekből nevelj gyereket.

Tedd azt ami jól esik és jónak látod, úgy lesz a legjobb.

jesszus, dehogy csinálok kísérleti majmot a gyerekemből :)

én csak az anyja voltam mindig, ölelgettem, puszilgattam, nem azért játszottam és mai napig nem azért játszom vele, hogy fejlesszem hanem hogy boldog legyen. és úgy próbálok vele játszani, hogy én is élvezzem, mert ettől még boldogabb lesz!!!

egyébként 5 éves és komolyan sportol önszántából, nagyon is jó benne, szóval nem csak úgy gondolom, hogy nem kell azt csinálni amit írsz, hanem a kisfiam is igazol ebben! :)

hat en azt csinalom, ami osztonbpl jon es ami a visszajelzesei alapjan neki tetszik. de kozben azert szokram arra gondolni, h errol meg arrol olcastam, hvmilyen szempontbol jo. pl a paplanjan hato. fekve gorgetem es gurgulazva nevet, es kozben beugrik, h az effele hintazo- rongato mozgas fejleszti az idegrendszeret.

de ennek alig van koze ahhoz, amit te sinalsz. nem kell ennyire mar-mar ihesztoen tudatosnak lenni. csak azt es ugy csinald, ami mindkettotoknek kolcsonosen jol esik. osztonbol, ne megfpntolasbol

A szüleim gyógypedagógusok és mint saját kísérleti nyúl, úgy érzem, nagyon jó munkát végeztek szülőként.

Szülés előtt szóba került ez a fejlesztés dolog. Azt mondták, hogy a képlet rettentő egyszerű: szeressem és biztosítsak ingergazdag környezetet, de egyúttal korának megfelelően hagyjam egyedül is felfedezni a világot.

A gyerekek a konkrét utasításokból, fejlesztésekből kevésbé, az "együttrezgésből" (példamutatás, következetesség) többet tanulnak. Mivel emberi ösztön az utánzás, amitén csinálok, azt fogja ő is. Hülye példa jut csak eszembe, de ha tiltom a chipset neki, viszont az én kezemben állandóan azt látja, akkor nem a szóbeli tiltás lesz irányadó, hanem a példamutatás.

Fejlesztést csak akkor javasoltak, ha orvos jelzi, hogy konkrétan szükséges. Most pl felmerült a gyanú enyhe izomletapadásra, ezért elvisszük neurológiára és az ott esetlegesen kapott gyógytorna utasításokat gyakorolni fogjuk vele.

A férjemmel még a terhesség alatt megbeszéltük, hogy milyen sarkallatos pontok vannak, amit feltétlen fontosnak tartunk és "nem engedünk belőle". Ez egyrészt a világszemlélet nyitott volta (pl. ne legyen rasszista), a mozgás szeretete (járhat akár balettra, kick-boxra vagy rohangálhat a kertben is, lényeg, hogy mozogjon és szeressen mozogni) valamint az idegennyelvek ismerete. Ez utóbbi későbbi "projekt", de mindet példamutatással és motiválással szeretnénk elérni, nem kényszerítéssel.

Az idegennyelv esetében sokat fogjuk a külföldi barátainkhoz vinni, akik nem tudnak magyarul. Így remélhetőleg motivált lesz abban, hogy feléjük irányulva is törekedjen a kommunikációra.

Most még baba, egyelőre sokat beszélünk hozzá, ébren mindig van egy-két játék (plüss, pet palack, akármi) a közelében, amit fogdoshat, rázogathat, dobálhat. Ha látszólag ignorál minket és inkább a játék köti le, akkor békén hagyjuk, nem mászunk az arcába. Így önmagát is tudja szórakoztatni, nem szoktatjuk át arra, hogy egyedül ne legyen el.

Szerencsére úgy tűnik, hogy nyugodt természetű, szociálisan érdeklődő baba, ezért könnyű dolgunk van vele.