Ha szeretnék én gyereket de a pasim nem mit lehet csinálni?

Végülis a szakítás is megoldás.

Az enyém mindig azt mondta, ráérünk arra.

Én meg mindig azt válaszoltam, hogy lehet, hogy ő igen, de nekem ne mondja azt a fiam a ballagásán, hogy "ott vannak a szüleim. Nem, az nem a nagyanyám, hanem az anyám."

Egyszer azt is mondta, hogy ha ennyire szeretnék, keressek mást. Akkor meg azt mondtam, hogy sneki mástól nem kellene. Vele szeretnék és nagyon jó apa lesz.

Egy 4 hónaposunk van, imádja és a kistesón is agyalunk.

Kell kicsit rákészíteni őket.

Nem vágnám rá rögtön a szakítást, de ahol nem egyeznek a célok, a vágyak... abból később sem lesz semmi.

Volt egy komoly kapcsolatom, menyasszony voltam, végig az volt a vágyunk hogy házat vehessünk és gyerekünk legyen. Amikor anyuék segítettek volna házat venni, a srác hátrált... Különböző indokai voltak, egyik-másik érthető volt, a többi nem.

A lényeg, hogy eltelt egy-két hónap és én belefáradtam a semmiérő életünkben, a tétlenségbe, abba hogy csak lógunk a levegőbe... Egy idő után már nem is szerettem igazán, magamnak is be kellett ismernem hogy nem vagyunk egymáshoz valók és végül szakítottam vele.

Azóta férjhez mentem és második babánkat várjuk, a férjemmel az elejétől egyeztek a célok, az adandó alkalmakat (esküvő-ház vásárlás) megragadtuk és éltünk vele.

"egy gyerek elöbb utóbb úgy is kell"

- Neked igen, neki nem. Ennyi.