Mindenki olyan aggódós az első gyereknél, mint én?

Mit tudnál tenni?

Ne gondolj ilyenekre, mert ,ha valami nincs rendben azt úgyis észre veszed, ha nem nagyítóval nézed a gyermeked!

igen első gyerekes betegség.mondanám,hogy elmúlik de nem.csak enyhülni fog.én azt csináltam,hogy kerestem magamnak egy olyan személyt akiben maximálisan megbíztam,nekem ez a védőnőnk volt.őt hívhattam bármikor,este,reggel,mindig.ő pontosan tudta hogy kezeljen,és ha ő azt mondta nyugi akkor az is voltam.

Próbálj meg gyönyörködni a babádban,olyan hamar megnőnek ám,és nem jó ha csak az aggódásra emlékszel.Nem olyan törékenyek,nem olyan elesettek,nem olyan buták ám ezek a gyerekek,igazi kis túlélők,kis harcosok.és minden nap tele vannak ujj csodával.ezekre figyelj,és örülj neki.

Dobd ki a "nagykönyvet" :D

Persze, érthető, hogy aggódsz, de azért nem szabad túlzásokba esni. Ha nem napra pontosan csinálja azt, ami le van írva, attól még nem dől össze a világ.

Figyelgesd, beszélj neki sokat, foglalkozz vele, és meglátod, úgy fejlődik, ahogy kell. De tényleg ne bújd a könyveket, mert az csak általánosít, és nincs 2 egyforma gyerek.

Pl. iker unokatesóim, az egyik lány, a másik fiú. A lány már 10 hónaposan érthetően beszélt, de csak 1 éves kora után indult el, a fiú még 2 évesen is csak gügyögött, alig értettük, hogy mit mond, de ő már 1 éves kora előtt ment, sőt szaladt. Ma már mindkettő egészséges 18éves.

Épp ma fürdés előtt mondtam az én "nagy" 3,5 hós fiamnak, mikor nem tudtam ráadni a pizsit, amit apa vett neki 1 hónapja (pedig direkt 1 számmal nagyobbat vett), hogy "Úristen, milyen nagyot nőttél! Már kész kis pasi vagy!" És egy jót röhögött rajtam. :D Olyan gyorsan nőnek, hogy észre sem veszed, csak a kinőtt rucikon...