Elvárható egy anyóstól a segítség?

ezen kár bosszankodni, nem fogod tudni megváltoztatni.

neki nem annyira fontos az unokája, mint a te szüleidnek.

Abszolút..lenne..

Nekem anyám ilyen.

Otthagyott (sokadszor) két kisgyerekkel, pont császáros szülés után, tudván, hogy semmi segítségem.

no comment. (unokáit azóta nem is látta!ha rajtam múlik, ezek után nem is fogja.)

Részvétem.

Ezen túl kell lépni. Örülj, hogy a szüleid nem olyanok.

Ja, és ha ilyen típus, képzeld mit segítene. Szerintem hátráltatna, inkább még őt is kiszolgálhatnád.

Hidd el, az még idegesítőbb, ha ráér, nyugdíjas, egyedül él, jön mint a távirat állandóan, és nem, hogy nem segít, de megkérdezi, hogy mit főztél, aztán ha már megkérdezte, megkínálod, megeszi a kaját, aztán szarik a gyerekkel még játszani is, kb. két percig köti le a saját unokája, inkább elpletykálja a házban lakók magánéleti dolgait, holott Te leszarod az idegenek baját, aztán elvonul, és otthagy a mosogatnivalóddal, amit aztán vagy elmosogatsz, amíg vonyít bent a szobában egyedül a gyerek, vagy meghagyod estére, amikor nagy nehezen elalszik a csöppség, és már hulla fáradt vagy, de muszáj nekiállnod a mosogatásnak még...

Ugye mennyivel jobb, ha nem is jön?

:-D

Miért lenne az? Nem neki szülted a gyereket. Neki a saját gyerekét kötelessége felnevelni, vagyis kötelessége volt. És hát valahogy csak ment az is, ha már hozzámentél az ő neveltjéhez...

Persze jól esne, de ezt nem lehet elvárni és nem gonosz akinek más elképzelése van. Most ő mást akar csinálni ha már felnelt egy vagy több gyereket. Az ujdonsült szülőknek illik elfogadni, hogy másoknak nem az ő gyerekük a világ közepe.

Természetesen nektek nem kell ugrálni amikor ő akarja. Akkor mentek amikor olyan kedvetek van és ő is ráér. Ha meg nem akarok akkor nem mentek. De neki sem kötelessége semmi ilyesmi.

Már vártam egy ilyen antiszociális választ mint az előző.

Te is pont ilyen sz@r anyós leszel, mint akiről a kérdező ír. Az egy dolog hogy már felnevelte a sajátjait, de azért régebben szokás volt hogy az újdonsült anyukáknak segítettek a szülők, de az már egy rég letűnt világ, ahol az emberek nem utálták egymást és megpróbáltak a rokonaiknak segíteni. Most az van, hogy tök egyedül vagy a világban, és senkire nem számíthatsz. Sokszor gondolkozom azon, hogy majd bocsánatot kérek a gyerekemtől, hogy egy ilyen világba, ilyen emberek között vagyok kénytelen felnevelni.

Ja az előzőnek még annyit, hogy szégyelld magad!

Már elnézést, de azért mert régen úgy volt, attól még nem kötelező most is úgy csinálni! Azért mert valaki a legdolgozott élete után mást akar tenni mint gyereket pesztrálni megint, még nem gonosz! Nektek mindennel bajtok van! Ha az anyós meg mer szólalni akkor mit szól bele, ha meg éli az életét akkor meg az a baj! Döntsétek már el, hogy mit akartok!

Szerintem nem te fogod megmondani hogy mi a helyes viselkedésmód! Ha segít, meg kell köszönni, ha meg nem akkor nem. NEM kötelessége.

Én is mondhatám, hogy régebben nem parancsolgattak az anyós házában (mert ugye úgy szültek gyereket, hogy még egy albérletük sincs), régen nem tiltoták el tőle a gyereket, régen nem parancsolták meg az anyósnak hogy dobja ki a kutyáját- macskáját mert a Kiskirálynak nem fog jót tenni, régen tisztelték az öregebbet, és nem uralkodtak rajtuk, régen elfogadták a tanácsukat, régen nem ragaszkodtak a gyerekhez betegesen, régen természetes volt szülni és nem egy nagy szám, és a gyerek is természetes volt nem egy csoda, régen a nők ki tudták nyitni a szájukat és nem kérdezgettek itt olyanokat hogy "hogyan mondjam meg anyámnak, hogy mondani akarok neki valamit" -.-"...

Ha egyszer anyós leszek akkor én tuti nem fogok beleszólni semmibe. Ha kell valami és én épp ráérek akkor segítek, ha meg nem érek rá vagy nincs kedvem akkor nem. Ez nem kötelező. Élni fogom az életem tisztességes munka után.