Frászt hozza rám a kisfiam! Nem ártok vele, ha kérdezgetem? Mit kell csinálni ilyenkor?

3-as vagyok

és még azt el is felejtettem, hogyegyszer amikor így "szokásosan" gügyög a plafonnak, szépen felemeltem a baabát, hogy ne oda nézzen, ölbe vettem, erre mit csinál? a plafonról a szemével szép lassan néz egyre lejjeb, és mellettem megáll a szeme és néz mellém!

szerintem ne mondj olyanokat, hogy "ne ijesztgesd anyát" mert ezzel ijeszted meg őt. ne hozd értésére, hogy ez eltér a normától én természetesen kezelném, hogy ő lát valamit amit én nem

a lepontozást meg nem értem akárhogy gondolkodom rajta..

gondoltam, hogy nem te kérdező pontozol le

csak nem értettem, mert nem ezoterikus hülyeségekről van szó, hogy a laikusok így fejezzék ki nem tetszésüket, szóval nem értem.

nálunk egy idős néni lakott, aki itt vagy innen halt meg, ezt nem tudom pontosan, de mivel nem történt semmi a lakásban, így gondoltam a szelleme nincs itt (csak mert anno máshol történt olyan, ahol egyedül voltam, pl magától felkapcsolódott a villany, értetlenül odamentem, lekapcsoltam, erre a konyhában elindult a csapból a víz, kimentem és nem folyt, zubogott! tekerni kellett rajta vagy tízet, hogy elzárjam. ebben a lakásban semmilyen ilyen nem volt eddig.

Olvassatok utána kicsit a gyermeklélektannak, máris nem fogtok ilyen "szellemes" butaságokat írkálni.

Ajánlom a Mérei-Binét féle könyvet, elég közérthetően leírja, hogy hogy működik az észlelés bizonyos életkorokban a gyerekeknél. Nem szellemeket lát, csak még máshogy észlel, a felnőttek meg a saját hiedelmeiket magyarázzák bele...

Én kisfiam is 19 hónapos, és már sokszor hozta rám a frászt. Van, hogy játszik a földön, és egyszer csak azt látom, hogy hirtelen felnéz egy pontra (embermagasságba), és elkezd magyarázni. De nem úgy, ahogy magának szokott játék közben, hanem, ahogy nekem szokott. Aztán rövid szünet, megint...és látom, hogy beszélget a levegőbe, mutatja a játékait stb. De szogorúan egy pontba. Nem szoktam ilyenkor megzavarni. De volt már olyan is, hogy félt. Kicsit kisebb volt, még szavakat sem mondott, csak ott állt mellettem,és összerázódott a semmitől, hozzábújt a lábamhoz, átölelte, és mutogatott az ajtó felé nyögve, hogy o-o (ott). Kérdeztem, hogy mi az, mászott fel rám, kapaszkodott belém, és még mindig mutogatott. Néztem, de semmi olyan nem volt ott, ami nem szokott.

Én nem vagyok nagy ezoterikus, de ebben valahogy mégis hiszek, hogy látnak olyan dolgokat (ha nem is konkrét embereket), de olyan energiákat, amiket mi nem.

Volt amúgy egy kutyánk, rendkívül okos állat volt. És neki voltak ilyen furcsa dolgai.

16-os voltam ezt érdemes lenne elolvasnod:

[link]