Miért változtok meg miután anyukák lesztek?

Nem értem miért kéne alázatosnak lenni mert van egy gyerekem?Inkább pont hogy a segitőkészségről van szó!

Amúgy én igen, el szoktam mondani a véleményemet ha kérdezik!.Már csak azért is mert én utáltam hogyha egy okostojás aki mindig mindent jobban tudott,mindenben kioktatott kérés nélkül.Akkor megfogadtam hogy én nem fogok hasonló helyzetben lévő társaim agyára menni.

Ennyi, különböző emberek vagyunk, és nem hiszem hogy a megváltozik a személyiségem mert szültem.

Általánosítasz, tényleg nem mindenki ilyen, csak mivel ezek irritálnak Téged, jobban észre is veszed a jelenlétüket. A csendeskés hozzászólások és tanácsok felett nyilván elsiklasz, mert az csak úgy egyszerűen rendben van és kész. Nem okoz benned semmit. Egyébként pedig az aktívabb emberek írnak többször, akikre egyébként is jellemző, hogy osztják az észt, nem beszélve arról, hogy egy csomó információt összegyűjtenek a terhességük alatt, aztán mire megszülnek mindennek látják a következményét. Tehát egész más azt mondani szülés előtt, hogy nekem ezt javasolták, hogy próbáljam így vagy úgy, mint amikor azt mondod: én így csináltam és lám tényleg így volt jó.

Szerintem ilyesmi dolgok vannak amögött, amit kérdeztél.

Értem amit mondasz, és tapasztalom is a környezetemben is és magamon is, bár nem feltétlenül negatív értelemben. Minden nagy esemény az ember életében változást okoz, sőt a kisebbek is. A változás előjele pedig eléggé szubjektív dolog. Pl. nekem is mondták már, hogy nagyon megváltoztam, kevesebbet traccsolok neten, kevesebbszer érek rá, "elhanyagolom" a barátaimat. Mindezt olyanok mondták, akiknek nincs gyerekük és halvány fogalmuk nincs arról, hogy milyen pl., másfél éven keresztül napi 3-4 órát aludni, azt is apró részletekben, milyen közben ellátni a háztartást, törődni a társsal, a babával, miközben eszméletlenül boldog vagy és halálosan kimerült.

Mások is mondták, hogy megváltoztam, hogy kivirultam, hogy jól áll nekem az anyaság, hogy felelősségteljesebb lettem, hogy fantasztikusan kitartó és türelmes vagyok stb... Nem sorolom, de remélem látod belőle, hogy ami az egyik embernek negatívum, az másnak pozitívum.

És még mindig állítom, hogy túlzás amit mondasz azzal, hogy: "szinte minden kismama". Lehet, hogy én különösen szerencsés ember vagyok, de a környezetemben jelentős többségben vannak olyanok, akiken pozitív változást látok. (Függetlenül az itteni hozzászólóktól.)

Neked van gyereked? Ha igen, hány éves?

azért mert annyi sötét ember van, hogy az már hihetetlen: És itt futnak össze a szálak, esküszöm, hogy nagyon sok ember helyében én inkább nem égetném magamat az idióta, helyesírást távolról sem ismerő kérdésekkel.

Bosszantó a sötétség na.

Úgy gondolom, hogy a kérdésed nem igazán állja meg a helyét. Most gyorsan tartottam magamban egy önértékelést, és úgy gondolom hogy ki merem állítani, hogy nem változtam. Illetve mégis, sokkal kimerültebb vagyok. Ezt viszont sem okoskodással, sem egyéb módon nem igyekszem kompenzálni, ugyanis nem hogy nem töltene fel, hanem még inkább kimerítene, hogy (már elnézést a kifejezésért, de ) sok értetlennel vitatkozzam, vagy magyarázzak bár mit is ha úgy sem érti, mert csak a magáét fújja.

Nem tudom amúgy mire alapozod a kijelentésed, de egy dolog biztos : nem minden kismama ilyen!

:))