Már teljesen kikészít a 2 éves fiam viselkedése! Mit csináljak?

Kedves 8. válaszoló!

"már nem bírom idegekkel!" - ezt írta a kérdező

Sok pszichológiai témájú cikket, könyvet olvastam, és a kérdésre azonnal bevillant Vekerdy tanácsa. Nyilván minden eset egyéni.

Kedves Anyuka!

Szerintem itt a 300 km inkább előny, mint hátrány. Nem kell most rögtön megtenni, de leszervezni le lehetne az apukával, és édesapáddal hogy ezt szeretnéd. Ha jól esik a gondolat, hogy kivegyél egy hétvégét, mindenképp tedd meg. A férjed elvileg felelős felnőtt, akinek el kell bírnia a fiával. Lehet utána többet is szeretne majd vele lenni, mint előtte.

A másik ötletem: Pároddal elmenni valamerre, míg egy bébiszitter vigyáz a picire, mondjuk egyik délután.

De ha tényleg lehetetlennek tűnik ezt megtenni, a bölcsivel szerintem is változik a helyzet. Mert nem lesz állandóan veled. A nagy energiáját a többiek levezetik.

12: Meg ezt is: "!a párom sem segít pedig lenne ideje hogy legalább napi 1 órát elvigye sétálni vagy valami!"

Gondolod, hogy ha egy órára nem viszi el a gyereket sétálni, hogy a felesége egyet pihenjen és levegyen a válláról némi terhet, akkor egy kis kedves beszélgetés után majd ugrik neki egész hétvégére???

Bébiszitter persze... nem ismerem a kérdező anyagi helyzetét, de vannak családok, ahol az a kis pénz is hiányzik.

A volt férjem is ilyen volt, nekem csak az volt a mázlim, hogy anyukám ugrott mindig segíteni. De tapasztalatból mondom, hogy az ilyennel nem lehet beszélni. A környezetemben a normális férfiakkal nem kellett megbeszélni ezt, mert maguktól is rájöttek, látták, hogy a gyermeknevelés fárasztó és segítettek az anyának ahogy tudtak.

Az olyanok meg mint a kérdezőé meg az év volt párom, azok nem fognak meghatódni egy kis beszélgetéstől.

Én ritkán olvasok Vekerdyt, sajnos neves pszihomókusoktól sem tudok idézni, én csak a környezetemben lévő családok életébe látok bele annyira, hogy tudjam, ez a "beszéljétek meg" és hogy menj el wellnessezni tanács nagyon Marie Antoinettes (Miért lázong a nép? Mert nincs kenyerük felség. Nincs kenyerük? Akkor egyenek kalácsot.)

12: Még egy gondolat ami eszembe jutott.

Amikor megszületett az unokaöcsém, találtam egy nagyon jó gyermeknevelési könyvet, amit egyből 3 példányban vettem meg. A sajátomban sorkiemelővel bejelöltem a legjobb részeket, a másik kettőt anyukámnak és a tesóméknak adtam. Azt nem értettem, hogy köszönet helyett miért vagyok udvarias formában, de mégis elküldve a p....ba.

Megszülettek a gyerekek, aztán később a könyvtáramat ritkítani kellett. Amire nem volt szükségem azt vagy eladtam vagy elajándékoztam ismerősnek és a helyi könyvtárba. Amikor a kezembe került a könyv anyázva téptem szét, holott nálunk a könyveknek értéke van, de ez volt az, amit nem akartam, hogy valakinek a kezébe kerüljön. Az ilyen könyvek 99%-a semmit sem ér, én addig nem is engednék ilyet kiadni, amíg a szerzőt össze nem zártam egy hónapra egy tinivel, egy dackorszakos gyerekkel és egy pár hónapos kúszó-mászó csecsemővel. Természetesen időnként bemegy a párja, akit rendszeresen kielégít és emellett magára is ad, nem lesz elhízott trampli.

Ahogy egy idézetben olvastam: "régen volt hat elméletem a gyereknevelésről, most van hat gyerekem és elméletem egy sem. "

Gyakorló anyukák előtt meg ne add elő ezt a "sok könyvet olvastam a témában" szöveget, mert ha kifogod őket egy rosszabb napjukon, akkor csak fejbecsapnak azzal a nagyon okos könyvvel.