Más is járt így? Lelkiismeretfurdalással megy csak? Ti hogyan tettétek túl magatokat? Megmarad a kis lelkében? Befolyásolja a későbbi kapcsolatunkat?

15:39! én a 15:32-es vagyok. fél év telt el azóta, hogy megtanítottam a babámat elaludni. én nem hiszem, hogy bármije is károsult volna, ugyanis most, 9 hónaposan képes 14 órát aludni, nappal pedig pillanatok alatt alszik el, ha álmos, akár a karomban, akár a háti hordozóban, akár a kiságyában, mindenféle hiszti nélkül. nem tudom, hogy mikor kéne előjönnie, hogy mégsem tud aludni azért, mert 3 hónaposan én nem akartam azt, hogy hosszútávon szenvedjen, vagy mi szenvedjünk, hanem választottam egy utat, ami egyébként a Suttogó titkai c. méltán világhírű könyv alapján tettem meg. A dolog arról szól, hogy sír a baba 2 percig, felveszed, megnyugtatod, de nem altatod el, leteszed. ismét kap egy kis időt, ismét felveszed, leteszed. akár 17x is. Egy hétig ha kitartó vagy, garantáltan sírás nélkül fog elaludni.

Akárhogy is szépítjük a dolgokat, egy csecsemő nem fog mást csinálni, csak sírni fog.

A kérdésben szó van egy 9 hónapos (az enyémmel egykorú) babáról, aki nem képes egyedül elaludni, mert eddig még senki nem tanította meg neki. Ha te úgy gondolod, hogy nem is kell, majd elringatod, az szíved joga, de ha más szeretné, hogy a babája egyedül el tudjon aludni, azt nem kell már egyből ezzel a lelki takonnyal traktálni.

Mert a te elméleted alapján ha egy 9 hónapos gyerek veri a földhöz magát, hogy kell neki a mobiltelefonod, vagy bármi más, akkor te fogod, és odaadod neki, akkor nem sír. Mi pedig mit teszünk? Megpróbáljuk megtanítani neki, hogy a telefon nem neki való. Igen, lehet, hogy sír egy kicsit, de a későbbiekben mindenki nyugodt lesz:

1, nem játszik a telefonoddal, ez neked jó, mert nem megy tönkre

2, tudja, hogy nem az övé a telefon, megtanítottál neki egy hasznos dolgot.

Szerintem azzal, hogy mindent hagyunk egy babának, főleg egy 9 hónaposnak, aki már inkább kisgyerek, és nem is baba, nem érünk el semmi mást, csak hogy egy elkényeztetett anyámasszony katonája legyen, aki sose tanul meg szembenézni saját magával és a kudarcaival. Márpedig ezek a dolgok hozzátartoznak az élethez, és minél később próbálod megtanítani neki, annál nehezebb lesz. Hát ennyit a pszichológiáról.

Én nem értem miért olyna nagy probléma ha ölbe kell venni a babát amig elalszik? És ha ti sirtok a másik szobában,és szörnyü lelkisiemretfurdalásotok van akkor mi a francnak csináljátok ezt? Ez nem kiképző tábor,egy baba idgerendszere nagyon fejletlen,nem azért ordit hogy bosszantson. Persze ha addig ordit hogy bekómál a kimerültségtől,az tekinthető "sikernek" végülis..

Amugymeg a bemegyek,leteszem ,puszi mese,kijövök és alszik módszer sokkal könyebben elvégezhető az erre érett gyerekknél,orditás nélkül..2-3 éves korban.

Szerintem ez egyáltalán nem helyes,és ti is tudjátok hogy nem az,magatok irjátok hogy kegyetlenség.Szerintem is.

Miért kéne 3 évig? És ha addig, akkor mi van?

Az ovisat már nem vigasztalod?