Mennyi a kor külömbség gyermekeid között? Most 13 hónapos fiam mellé bevállaljunk egy kistesót, vagy még várjunk? Te mit tennél?

Szerintem is kell a 3 év minimum. Különben nagyon nehéz lesz. 3 évesen a nagy már oviba, keveset van otthon ha otthon van akkor meg ki van fárasztva valamennyire, ügyes, okos, önálló még segíteni is tud (ezt-azt odavinni) apróbb dolgokban.

Olvastam, hogy a testvérek közti rivalizálás akkor a legnagyobb, ha a korkülönbség kb. két év. 18 hó alatt, vagy 30 hó felett az ideális.

Szia! Nálunk majdnem 13 hónap a körkülönbség, és miután a kisebbik a 6 hót betöltötte katasztrófális lett a helyzet. Felborult az egyébként is rugalmas napirend. Semmit sem sikerül akkor és úgy elintézni, ahogy kellene. A kicsi már nem hajlandó egyedül aludni se napközben, se este, de ugyanakkor a nagy is igényelné a törődést. A nagy állandóan bántja a kicsit, fellöki, húzgálja a fülbevalóját, a körmét a bőrébe vájja, stb... stb. Mostmár attól a folyamatos koncentrációtól vagyok fáradt, hogy állandóan azt figyelem, nehogy kárt tegyen a kicsiben. Szoptatás közben a nagyobbik állandóan ránk ugrál, nekem is nagyon fáj,amikor ütöget stb, hát ég a kisbabának. Szóval nem könnyű, nagyon fáradt vagyok, mert segítségem nincs. Néha nagyon el vagyok keseredve, de bízom benne, hogy helyre jönnek majd a dolgok. Igyekszem mindkét gyerek kedvében járni, hogy ne érezzék azt, hogy bármelyiküket is jobban szeretem. Sajnos a nagyobbikkal "megromlott" a kapcsolatom. Állandóan apát akarja, aki viszont inkább tévézni, meg számítógépezni, meg haverozni akar. Ő mégis oda van érte, engem meg van, hogy ellök magától, pedig napközben, amikor egyedül vagyunk itthon akkor olyan jókat játszunk, meg rajzolunk. Viszont amit egy kis házimunkával akarnék foglalkozni kicsapja a hisztit. Órákat képes ordítani, ha nem teszem meg azt, amit követel. Na ezért is borult fel a napirend, mert egyszerűen nem tudom összehangolni a két gyerek igényét. Ráadásul a nagyobban állandóan dokihoz kell járnunk, mert van valami betegsége, csak még nem sikerült diagnosztizálni. Azon se lepődnék meg, ha kiderülne, hogy lelki eredetű. Szóval nem könnyű, de tudom, hogy van akinek sokkal jobban sikerült megoldania a dolgot. Nyilván az én türelmetlenségem, ingerlékenységem is közrejátszott, hogy ide jutottunk. Szerintem először magadban kell tisztáznod, hogy mi az, amit még kibírsz. Én nagy mellénnyel azt mondtam, hogy nem lesz az olyan nehéz. Hát nagyon az. Csak aludhatnék néhány órát folyamatosan :-9 De hogy ne csak panaszáradat legyen az egész válaszom, azért elmondom, hogy szerintem nekem vannak a legszebb, legokosabb, legszeretnivalóbb gyerekeim :-) Imádom őket, és a lelkem mélyén tudom, hogy minden nehézségen át fogunk evickélni előbb-utóbb.