Ha nagyon rosszul sikerült a várandósság és a szülés
is, ám szerettetek volna tesót - mit tennél?
nem törvény hogy ugyanolyan legyen én pl imádtam terhes lenni, pedig volt bajom bőven... de a baba a pociban nagyon jo volt! ujra átépném de nálunk a párom nem akar...
2014. júl. 8. 21:36
Hasznos számodra ez a válasz?
Nekem pedig semmi bajom nem volt terhesen igy 4honap elteltevel a szulest latom a vilag leggyonyorubb dolganak,de vhogy megis azt erzem h na neeeem.megegyszer tuti nem.aztan lehet majd idovel mashogy gondolom majd.de szerintem se ugy allj neki.minden terhesseg es szules mas.keszulj ra tudatosan.mondjuk mondom en nalam minden a nagykonyv szerint tortent....
2014. júl. 8. 22:05
Hasznos számodra ez a válasz?
3/16 A kérdező kommentje:
Aranyosak vagytok, tudom, hogy minden gyerevárás és szülés más. De azt hittem, az idő múlásával én is azt érzem majd, hogy persze, jöhet a második. Jöhet is, csak ne nekem kelljen még egyszer végigélni azokat a borzalmakat :(
Egyszerűen nem megy, a gondolatától pánikolok, pedig annyira szerettem minden ellenére hordani, de a józan ész azt mondja, hogy nem és nem és nem.
De persze nem hagy nyugodni a gondolat sem. Csak ne nekem kelljen...
szerintem várj még. talán később halványul az emlék és magadtól is szeretnél. addig, amíg ennyire rossz érzéseket kelt benned, szerintem ne vágjatok bele a baba projektbe. persze valószínűleg akkor is jól viselnéd, de azért érdemes várni egy kicsit.
amúgy nagyon megértelek, nekem is volt bőven rossz élményem a sok szép és jó mellett. nálam egy év telt el és a mai napig úgy nézek a kismamákra, h "jaj, de jó, h én már túl vagyok rajta, nem vagyok várandós és nem fogok hamarosan szülni"
2014. júl. 8. 22:36
Hasznos számodra ez a válasz?
SZülésfeldolgozó csoportba iratkoztam be, még nem volt, de nemsokára kezdődik. Nem szülésfelkészítő, hanem szülést feldolgozó... ironikus. Halálközeli élmény volt nekem is, és szeretnénk babát, de félek. Pszichológust is keresek, nem akarom végigrettegni az egészet. Esetleg ha gondolod, és találok megfelelő csoportot vagy segítőket, szívesen megírom... bár mindnekinek más segít. Én sem dolgoztam még fel, ami történt, pedig ideje lenne. Szorítok, hogy megtaláld a megoldást te is!
2014. júl. 8. 22:52
Hasznos számodra ez a válasz?
Na, én pont így vagyok, mint te. Végigszenvedtem az egész terhességet, a szülés katasztrofális volt, sokáig tartott, nagyon fájt, egy cseppnyi szépséget nem látok benne. Most 35 hetes terhes vagyok második babával, már alig várom a végét, akkora vagyok, mint egy medve, nagyon félek a szüléstől. Hogy miért csinálom? Mert imádom a kislányom, annyi örömet hoz az életembe, hogy azt kifejezni nem lehet. Tudom, hogy a második lánykám is egy tündér lesz, és megéri szenvedni érte is! :-) Nincs benne semmi pszichológia, mindig 2 gyereket szerettem volna, az égből nem pottyannak le, így kénytelen vagyok végigcsinálni még egyszer. De megbánni soha nem fogom. De nincs két egyforma terhesség és szülés sem. Most én is úgy fogok szülni, mint a filmekben. Bemegyek, az orvos meglepődve tapasztalja, hogy fájások nélkül 8 ujjnyira kitágultam, ideje nyomni. 2 nyomásból, gátvédelemmel fog megszületni a második babám. :-)
2014. júl. 8. 22:54
Hasznos számodra ez a válasz?
Az elso terhessegem meg naivan hordtam vegig, persze tudtam, hogy a szules nehez dolog, de ennyire?! Birzalom volt, 24 oras komplett kin, nem reszletezem sokat irhatnek rola. Aztan 2 evre ra ismet terhes voltam! Elegge rettegtem, hogy megint ennyire borzalom lesz-e. De aztan csaszar lett. Es az sokkal de sokkal roszabb elmeny volt, mint az elso! Ki gondolta volna, hogy nem igy fog akakulni? Es ez is 100% megerte! Ebbol az egeszbol csak azt akarom kihozni, hogy soha nem tudhatod mi var rad, lehet, hogy konnyu szules lesz, lehet, hogy csaszar lesz, lehet, hogy teljesen mason aggodhatnal mint teszed. Ezert aztan felesleges a felelmeidre koncentralni, az biztos, hogy nem lesz pont ugyanolyan, mint az elso! Ha szeretned azt a masodikat, akkor csak erre koncentralj es elvezd ki!
2014. júl. 8. 23:09
Hasznos számodra ez a válasz?
Az első terhességemnél az első három hónap volt nehéz, utána a szokásos panaszokon kívül semmi. A szülés hosszú volt, fájdalmas, nagyon elfáradtam és nagyon-nagyon sok vért vesztettem. Nem ilyennek képzeltem. Ezek ellenére, úgy toltak ki a szülőszobáról, hogy lesz még egy. Mert mindig is kettőt akartam. Sokáig tartott, vagy talán még most is tart, hogy helyre tegyem magamban azt a szülést. Másfél éves volt a fiam, amikor megint terhes lettem. A terhesség nagyon nehéz volt, az első három hónapban folyamatosan émelyegtem, ha ettem, akkor hánytam. Öt kilót fogytam. Utána viszont gyorsan híztam, nehéznek éreztem magam, vizesedtem, nem bírtam aludni, stb. stb. A szülés nem indult meg spontán, 9 nappal hordtam túl, indították. Három és fél órás, pikk-pakk szülés, csodálatos élmény lett belőle. Felülírt, helyre tett sok mindent.
Szerintem is keress egy szülést feldolgozó csoportot vagy pszichológust. A történelem nem feltétlen ismétli meg magát!
2014. júl. 9. 00:03
Hasznos számodra ez a válasz?
attól függ, hogy mennyire sikerült rosszra az első. A terhességem szerintem normális volt, a szülésnél meg egyszerűen nem hittem el, hogy ilyen szenvedés lehet. Túlhordtam, oxitocint adtak, nem szóltak, hogy meddig lehet kérni eda-t, úgyhogy órákon át a falat kapartam a fájdalomtól. A szülésznőm cseszett bejönni, a dokinak későn szóltak. A sok órás szenvedés után meg napokig olyan szarul voltam, mint előtte soha. De ettől függetlenül én szülnék megint. Ha pedig sokkal durvább történt volna a terhesség/szülés alatt, biztos, hogy akkor is szeretnék újból gyereket vállalni, de kérném én is valaki segítségét (csoport, pszichológus, dúla stb.)
2014. júl. 9. 09:13
Hasznos számodra ez a válasz?
10/16 A kérdező kommentje:
Köszi a megértést, biztatást mindenkinek. Tudom, hogy "csak úgy" nem merek még egyet vállalni, de most adtatok ötleteket is.
5-ös válaszoló, voltál a csoportban?
Kapcsolódó kérdések:
válasza:
válasza: