Van, hogy úgy érzitek néha, hogy a férjetek nem foglalkozik eleget a babátokkal, és minden rátok marad?

Sziasztok! Nálunk a napokban borult ki a bili ez miatt, már nem bírtam tovább. Úgy vártam már a karácsonyi leállást, hogy majd apa el lesz a lányával én meg sütök főzök...na jól el is képzeltem, fele sem úgy volt. Egyáltalán nem szóltam mert azt hittem hogy majd magától észre veszi mi is a bibi. Onnantól állandóan felkaptam a vizet mert pl. annyira nem volt képes hogy reggel felkeljen hozzá, tisztába tegye, átöltöztesse pizsiről és tápszert készítsen neki, pedig itthon volt tizenpár napot ugye. Na aztán újév után kiborult a bili, nem beszéltem vele és közöltem hogy keresek albérletet és költözünk. Mire jött a válasz hogy az én döntésem. Azt hittem nekiugrok, aztán másnap jött hogy miért akarok elmenni meg ilyenek mert nem érti. Nem mondtam neki semmit és hogy hogynem ma reggelre elkészítette a gyerek kajáját sőt felkelt ő is ahogy mi. Azóta beszélek vele :) Szeretem de ők tényleg máshogy vannak betáplálva és hiába mondom el 50x hogy mi esne jól vagy mi lenne a segítség de úgy látom ez csak náluk napokra rögződik. Talán ha nagyobb lesz a lányunk már más lesz a helyzet, addig meg valahogy kibírom mert jó ember a férjem és szeret minket csak valahogy mégis másképp működik.