Kétgyerekes anyukák, ti nem vagytok néha türelmetlenek a nagyobbal?

Ez ilyen sajnos! :-( Nekem 2 év van a két gyerek között, ami annyiban rosszabb, hogy a 4 évesnek már nagyjából megmagyarázod, hogy mi van, a 2 évesnek hiába mondod. Az első év nagyon rossz volt ebből a szempontból. Lelkifurdalás a nagy miatt, hogy nem tudtam elegendő időt vele tölteni, a kicsi miatt, hogy nem élvezhet osztatlan figyelmet, magam miatt, hogy szalad a lakás stb.. Aztán szépen lassan belejöttem.

Nekem hatalmas változás volt, mikor beláttam, hogy mindent nem lehet. Találtam egy kifőzdét, ahova sokszor délelőtt elsétáltunk. A kicsi aludt a babakocsiba a naggyal mondókáztunk, természetet figyeltük stb. Ott ettünk, ergo sem bevásárolnom, sem főznöm, sem mosogatnom nem kellett. Otthon pedig, amikor a nagy aludt délután, akkor a kicsivel foglalkoztam.

Amikor nagyobb lett, akkor mindig úgy időzítettem, hogy legalább 1 órát aludjanak egyszerre. Aztán a nagy ovis lett, onnan hatványozottan könnyebb lett. Most nekem is itthon van a 4 éves, a kicsi már lassan 2, már kialakult napirendünk van, fogjuk rá, hogy flottul meg minden. (Az esetek 80%-ban)

Tudom, hogy nagyon nehéz. Próbálj a nagynak értelmes játékokat találni arra az időre, amit feltétlenül a kicsivel kell töltened. Olyat keress, amit tud egyedül is játszani. Pl. Lük, Színező. Vagy, újságosoknál lehet kapni az Okos ovodás újságot, azt szoptatási időben tudjátok csinálni. nekünk matricás füzetünk is volt, azt is szopiztatás közben játszottam a naggyal. Az egyszervolt.hu-n találsz olyan számítógépes játékokat, amiket kifejezetten kicsiknek találtak ki (színekkel, formákkal, megfigyeléssel , egérhasználattal kapcsolatos játék). Szerezz be hangoskönyveket akár könyvtárból (pöttyös panni , A hétfejű tündér, micimackó már leköti a kisfiam és felnőttként is szórakoztató hallgatni). Ha naponta egy-egy órát le tudod kötni a lányod valamivel, akkor azt az időt tudod másra fordítani, ergo utána le tudsz űlni, játszani is a kislánnyal.

Amúgy pedig mi állandóan mentünk, mert otthon a kimerültségtől csak vita volt. Így tehát reggel gyorsan amit tudtam megcsináltam. Elementünk ebédelni, majd haza, kicsivel játszottam, utána ha ő is aludt és még a nagy is, én is pihentem. Délután szintén 3-4-től kifulladásig csavargás, játszóterezés. Ha van társasága a nagynak, akkor könnyebben elfoglalja magát. Ráadásul mi panelben lakunk, a lehetőségek korlátozottabbak, mint kertesházban.

Még annyit tehetsz, hogy "befogod" a nagyot. Az én nagyfiam, ha zöldséget puculok, akkor adogatja a krumplit, kidobja a héját, megmossa a répát stb. A kicsinek odahozza a pelenkát, vagy kidobja a kukába. Feladatot kell adni neki, mert egyrészt nem unatkozik, másrészt érzi, hogy van vele törődve. Igaz, hogy soxor több kárt okoznak, mint segítséget, de valahogy nekik is meg kell tanulniuk.

Kitartás!!

Akár magamat olvastam volna...

4,5 éves a nagy, 8 hónapos a kicsi. Mától itthon van a nagy is, és ma már nem egy üvöltős hisztit levágott, ami ha így lesz egész nyáron, én megőrülök.

Esz a lelkiismeretem, amiért úgy érzem egyik gyerekemnek sem tudom megadni azt amire vágyik. Nagyon szar érzés.

Ma pl. ébredés, reggeli után elsétáltunk a boltba, a nagy futóbiciklivel jött. Kicsi el is aludt a babakocsiban, így kerültünk egy nagyot, legalább 1,5 órát kint voltunk. Hazaértünk, a kicsinek kellett a gyümölcs, aztán el kellett kezdenem főzni. A nagy persze még mindig kint akart játszani, mondtam is neki, hogy mehet, ott a homokozó, a trambulin, a teraszon építhet sínekből, legóból, vagy idebent színezhet, kirakózhat, gyöngyözhet... Nem ő velem akar játszani. Próbáltam bevonni a főzésbe, hogy segítsen, azt nem akarta. Nagy nehezen elkezdett gyöngyözni, de mikor nem sikerült, és nem tudtam azonnal ugrani, hogy segítsek neki, akkor szétborította az egészet. Kicsi is közben nyöszörög, a kaja fut kifelé.

Áááá, nem is mesélem tovább...

Ebéd után a kicsi elaludt, sikerült a nagyot is letennem, és egy picit elszunyáltam én is.

Próbálom magamnak mondogatni, hogy ez sem tart örökké, majdcsak kifele halad már a nagy a hiszti korszakból, és leginkább próbálok a nyárhoz úgy hozzá állni, hogy igazán most szokhat össze a nagy és a kicsi. (A nagy már ovis volt mikor kicsi született, így lényegében a hétvégéket meg egy-két itthon töltött hetet leszámítva, "alig" voltak együtt) De nagyon nehéz.

Nekem szerintem egy kis kikapcsolódás hiányzik legjobban. Egy kis idő amit CSAK ÉS KIZÁRÓLAG magammal tölthetek. Úgy érzem abból tudnék erőt/türelmet meríteni, de erre sajna nincs lehetőség.

Kitartás! Ha van kedved írhatsz nekem néha "panaszlevelet", már az is segíthet valamennyit, ha kiírjuk magunkból a bajunkat.