Otthon szilveszterező kisbabás szülők! Nem sajnáljátok, hogy csendesre (és esetleg unalmasra) sikeredik az éjszaka?

A régi haveri társaság hiányzik, akikkel házibulikba jártunk össze. Hajnalig buliztunk, aztán délig alvás.

Év közben volt hogy 2-3-szor elmentem bulizni, de mindig megfogadom, hogy nem megyek, mert már valahogy öregnek érzem magam a mai csitrikhez és az éjszakázáshoz. Másnap mindig hulla vagyok és a férjem nem túl sokat segít, hogy pihenhessek. Sajnos a "mi időnk" már lejárt, mármint a bulizás tekintetében. Majd ha a gyerkőc nagyobb lesz, akkor talán elmennék Szilveszterezni, de akkor tuti hogy hiányozna a kisfiam és lelkiismeret furdalásom lenne, ha nem érnék haza ébredésre.

Sziasztok!Én sem akartam menni sehova,aztán délután a gép elé jutottam,irány a youtube,és egy-két dögös szám után beindult bennem a pörgés.Aztán persze itthon ülünk,Anyukám felajánlotta,hogy vigyáz Törpire,legalább csapjunk egy kisebb kört,na de nélküle meg mi értelme az egésznek?!Azért már egy jót mulatnék,de mindig csak odázom.Most a farsang a cél...de mit találok ki a végén,hogy azt is elodázzam?

B.Ú.É.K.!

Én sem sajnálom, sőőőt, tavaly ilyenkor jött meg utoljára és ma meg már 3 hónapos a kisbsbám! Nagyon boldog vagyok, 1 éve nem is gondoltam volna, hogy ilyen szép lesz a 2009!

A férjemmel jól elszórakozunk. Lassan megyek aludni.

BUÉK!!

Babám alszik egész este, párommal kettesben +após :) Csöndes, nyugis, uncsi este. Sosem voltam nagy bulizós, de már hiányzik egy kis party, de arra még várni kell. Nem tudnám lepasszolni a gyerkőcöt egy buli kedvéért

7 hós fiúcska anyuja :)

Szerencsére én év közben kapok jópár szabadnapot a páromtól, és megyek egy kicsit lazítani, bulizni a barátokkal, apa vigyáz éjjel az alvó babára, vagy a szüleim, hogy kettesben tudjunk menni. Így szilveszterkor ez a kötelező "ereszdelahajam" egyáltalán nem hiáynzik, sose szerettem, amíg nem volt babám, addig is év közben voltak a jó bulik (sokat jártunk anno), a szilveszter meg csak valami kényszerszervezés.

Ma egyáltalán nem hiányzott, elvoltunk csöndben, játszottunk, a lányom a szokott időben elaludt, nem ébredt fel a petárdákra sem, én meg valahogy olyan boldog voltam, hogy ő van nekünk, az első szilveszterünk hármasban, és jó volt arra gondolni, hogy békésen szundikál az ágyában, amíg mi halkan beszélgetünk, és nézzük a pocsék tv-műsort:)