Kikeszulok ebbe az állandó sirasba? Mit tegyek?

Itt vagyok végree.

Egyszerűen teljesen magam alatt vagyok emiatt. Tesót is szerettem volna neki, de így..

Nem tudom, hogy én vagyok-e ennyire selejtes, hogy nem tudom ezt a dolgot most már hónapok óta megoldani vagy ennyire ritka gyerkőcöt fogtam ki.

A környezetemben lévő babák is szoktak sírni, nyűgösködni, de minden anyuka kikerekedve nézi, amit a lányom tud rendezni. És nem napi 3x, hanem szinte folyamatosan.

Szinte egész nap mellette ülök, őt szórakoztatom. Kivétel mikor alszik. Na ekkor tudnék házi munkát csinálni, de arra meg kidőlök magam is.

A pontos helyzet: ő egy percet sincs el magában. Ha nem szórakoztatom (például játékokra felhívom a figyelmét, tükörbe nézelődünk, énekelek, hintázunk, pakolászunk stb stb) egy-két perces nyöszörgés után, jön a sírás. Tele vagyunk egyszerűbb és érdekesebb játékokkal. Ha nagyon el kell mosogatnom felkötöm a hátamra, de azt sem szereti sokáig.

Próbáltam már kinyomozni, hogy mi lehet a gond. De az eglsz család nem tudja és arra jutottunk, hogy ő ilyen baba. Akaratos, nem szeret unatkozni.

Marha rossz és kimerítő, hogy fél perc nyugalmam nincs. Még wécére is nehezen megyek, enni meg mutatvány mellette.

Semmi sikerélményem a gyereknevelésben, én úgy érzem, hogy a csillagokat lehozom és minden nap próbálok jó anyuka lenni és ezt kapom. Igyekszem nyugodt maradni, 10ig elszámolni, általában kibeszélem magamból, néha sportolok, ha van idő, energia. Úgy érzem, hogy a gyereken ez még nem csapódott le úgy igazán egyszer sem. Nem nagyon hagytam sírni még, nincs szívem. Viszont olyan már volt, hogy végkimerülésemben hagytam sírni, de ez egyszer volt eddig. Féltem a sírástól, ő annyira keservesen tud üvölteni, mint akit elhagytak örökre és ehhez nincs szívem :( De lehet, ha nagyon ki leszek megpróbálom.

Le a kalapom azok előtt, akiknek van másik gyerek! MInden tiszteletem! Én úgy érzem most, hogy jó darabig nem kell gyerek.

Én is sokszor gondolok a szomszédokra, lehet azt hiszik, hogy kínzom a gyereket. Múltkor csak a szemetet vittem le, de már a takarítónő mondta, szerintem a maga gyereke üvölt. Na azt a gyerekgyilkos tekintetet.

Sokszor nem is az a bajom, hogy álmos vagyok, fáradt, hanem az idegeim vannak ki a folyamatos sírás, nyüglődés miatt. Az apja, ha megjön még ő is ideges ettől. Sokszor összeveszünk, ingerültek vagyunk és tudjuk, hogy emiatt. Nehéz na.. nem szeretnék tovább panaszkodni. Kitartást sorstársak! Reméljük javulni fog, de azért nagyon nem mindegy, hogy ki milyen babát fog ki. De akkor is a mi gyerekünk és nekünk kell szeretni őket :)