Szerintetek van tökéletes anya?

Persze, én :))))

Nem érdekel a tökéletes anya fogalma. Én olyan vagyok, amilyen. Tudom mik a hibáim, igyekszem rajta változtatni. Van előttem pár példa, igyekszem a jót eltanulni, ami meg baromság, azt próbálom kerülni.

"Tökéletes anya nincs,csak elég jó anya!" nekünk ezt mondta a fősulin a pszichológia tanárunk és nagyon igaza volt...

Amúgy nem értem miért lennél rossz anya,ha hetente 1x ingerültebb vagy,van hogy kiabálsz és van hogy határozottabb vagy(megszorítod) a gyerekeddel?

Szerintem az a mai kor rossz felfogása,hogy a hangosabb szótól,esetleg 1-2 fenékre,kézre csapástól lelki sérült lesz a gyerek!!Ez nem így van!Ha te nem tanítod meg neki a határok akkor az nagy kárára fog válni!És ők okosak,főleg egy 2 éves!!Már az én 18 hónaposom(van egy nagyobb gyerekeim is,tudom miről írok) is olyan hisztiket képes levágni és tudatosan csinálja azt,amiért 2000x szólok neki,hogy nem szabad!Kérdem én hagyjuk rá??ha 2001.-re is huncut mosollyal megy a tiltott fiókhoz akkor nem jogos a rákiabálás,kézre csapás??oohh dehogyisnem!És ettől nem vagyunk rossz anyák,pont hogy szeretjük a gyerekünket ezért tartatjuk be velük a határokat!

Én úgy gondolom nem lehet mindent végtelen magyarázással elrendezni...persze fontos,és én is alkalmazom,de meg kell hogy tanulja,hogy vannak dolgok amiket csak azért nem lehet mert anya azt mondta és pont.Ezzel tiszteletet is tanulnak ill. ez azért is fontos,mert hogy magyarázod el egy 2,5-3 évesnek,hogy ne szaladjon az autó el,ne dugjon semmit a konnektorba,mert komoly baja lehet?Sehogy,erről neki nincs tapasztalata,nem tudja mi az,hogy "komolyan megsérül".Az ő érdekükben kell időnkét szigorúnak,határozottnak lenni.A düh természetesen nem jó,vagyis a dühből való cselekedés,de én őszintén úgy gondolom,hogy egyáltalán nincs előnyére a gyereknek,ha az anyja/apja soha nem emeli fel a hangját!

Csak ugye ma ilyet nem lehet mondani,mert ha türelmetlenség,a hangos szó,a kézre,fenékre csapás már az anya gyengesége,és mindenkinek vannak mélypontjai ugye...

Persze meg kell lennie az egyensúlynak,de saját tapasztalatom az,hogyha mindig csak nyájas-kedves vagyok és végtelenségig türelmes,akkor egy pár nap alatt totál a fejemre nőnek és tojnak abba amit mondok.

Igenis kellenek határok!Mellette szeretjük a gyerekeinket,törődünk velük,és a kiabálás a kisebbik rész,de ennek valahogy része kell lennie a nevelésben.

Én így gondolom,ha lepontoznak az sem érdekel:)

Ne érezd magad rosszul,nem csinálsz semmi rosszat!

Van, csakhogy mindenkinek mást jelent, hogy mi tökéletes. :)

Te pl. arra gondolsz, amiket ide leírtál, de én nem. Nekem az a tökéletes, aki mindent megtesz, hogy a gyereke legjobban fejlődjön. Én úgy gondolom, senki sem hibátlan, sokminden belefér, ha szalad a háztartás és hasonlók. Az emberi gyarlóságainkról nem tehetünk, próbálunk uralkodni rajtuk, de nem bújhatunk ki a bőrünkből. Ezért nincs tökéletes ember sem, következésképpen nem lehet senki tökéletes anya ezek szerint.

Szóval a "tökéletes" anya minden gyereknek nagyon relatív, az enyémeknek remélem én vagyok a tökéletes anya, még ha nem is vagyok hibátlan ( és nagyon nem vagyok).