Összességében elmondható, hogy a kor előrehaladtával egyre könnyebb lesz egy/több gyerekkel?

két fiam van, 1,5 és 3,5 évesek.

Nekem egyre könnyebb volt mindkét esetben mikor nőttek és elhagyták a babakort(sírás aminek nem lehet pontosan tudni az okát,hasfájás,bukizás,átfosás...bocsi:))

Nem egyszerű eset egyik sem,de már lehet velük kommunikálni,ez nekem nagy könnyebbség.

Nekem a legnehezebb az első 3-4 hónap volt, utána egyik napról a másikra sokkal jobb lett. Aztán a fogzás és járástanulás környékén volt egy húzósabb időszak, amikor sokat sírt, vígasztalhatatlanul, alvással is voltak gondok, de az eleje mégiscsak nehezebb volt, amikor éjszakázni is kellett...

Aztán 1 éves kortól, mikortól megtanult járni, onnantól megint egy fokkal könnyebb lett, aztán 1,5 lves kortól megint, amikor már sokkal-sokkal ügyesebb volt, egyedül evett, már nem féltettem a játszótéren sem a csúszdán, mászókákon, mert ura volt már a testének. Viszont ekkor kezdődtek a hisztik, és volt belőle jó néhány utcán, boltban :)

Most pedig 2 évesen még könnyebb, mert már beszél, és nincsenek érthetetlen sírások, aminek nem tudjuk az okát. A durva hisztik is eltűntek, mert megbeszéljük, hogy mi a büntetés, ha nem hagyja abba, vagy nem fogad szót. És ez használ, nagyon ügyesen szót fogad.

Szóval egyértelműen egyre könnyebb vele, az első 4 hónap volt a legdurvább, bár a 4. hónap is könnyebb volt már, mint az első 3...

Nekem nagyon nehéz volt az újszülött kor amikor 2 óránként evett éjjel nappal és állandóan sírt a hasfájás miatt. Amikor elkezdett kúszni, akkor visszasírtam a régi egyhelyben maradós kort mert addig bátran ott hagyhattam az ágyon amíg kimegyek wc-re vagy berakok egy mosást stb.. Amikor elkezdett kúszni, mászni akkor picit nehezebb volt mert állandóan figyelni kellett rá hogy éppen merre mászkál.

Most a kisfiam már 1 hónapja jár, most már nagyon ügyes, szóval nem kell a nyomában lenni állandóan. Tudom a veszélyforrásokat, azokra figyelek (kandalló), amit lehetett megszüntettem (mindent magasra kell pakolni és csak azt elől hagyni amit a gyerek fogdoshat) és így most minden szuper. Én nyugodtan főzök a konyhában, 5 percenként ránézek a kisgyerekre, hallom hogy hol jár épp és mit csinálhat. Mindent tudok mellette csinálni, körülöttem mászkál amíg porszívózok. Igaz felmosni csak akkor tudok ha alszik, meg vegyszeres takarítást is csak akkor csinálok ha alszik de még így is jó minden.

Nekem azt mondták fél éve hogy jajjj majd kínlódhatok a járó gyerekkel, sokkal nehezebb lesz, sőt, minél nagyobb annál nehezebb vele... Én most sokkal jobban élvezem hogy van gyerekem mint fél éve és sokkal könnyebb is vele ahogy növöget. Persze kinek mi... Nekem így most jó.

Szia!

Én azt tudom mondani a tapasztalataim alapján, hogy a csecsemőkortól kezdve egyre jobb - főleg fizikailag (pl. kevesebb éjszakai kelés). Aztán jön az óvódás kor, amikor az ember visszakívánja a baba kort:) Pedig már egyedül öltözik, eljátszik, összességében jóval önállóbb. De előjön sok olyan dolog, amit nehéz a szülőnek alakítani - pl. egyes kortársaik rossz hatása a gyerkőcre. Szóval addig minden egyszerű, amíg csak otthon van, nem hiába mondják, kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond:)

5 éves kisfiú és 3 hónapos kislány anyukája