Hogyan csinálhatnám jobban, okosabban?

10 hónapos a babám. Mindig ölbebaba volt,de nem bántam,gonoltam,ha rám van szüksége,akkor ott vagyok. Pontosabban mindig ott vagyok,hiszen más nincs is,aki itt lehetne. Borzasztóan messze lakunk mindenkitől,itt még járda sincs,undvar sincs,szóval,a séta is nehezen megoldott,de megteszek mindent,minden nap levegőzünk.Nem is ez a lényeg,hanem,hogy mostanában,minden látható ok nélkül,mászás közben földhözvágja magát,a lábait veri a padlóba,és ordít. Én így képzelem a hisztit,dehát hol van még a dackorszak! Szóval egyre nehezebben bírom cérnával már az egészet. Nem tudom,hogyan lehetne rá hatni,mert próbálok neki elmagyarázni dolgokat,de még túl kicsi,nem érti meg. Kicsit kusza lett az írásom,de tényleg kivagyok már!