T. I sem szeretitek ha a vendégek kézről-kézre akarják adogatni a pár hónapos babátokat?

Én nem féltettem, adogatták egymásnak.Szerintem így jobban meg fogja szokni az embereket, és nem fog félni senkitől.

Egyet azért nem tennék.Nem hagynám, hogy más vigyázzon rá, ha elmegyek vásárolni.Legyen az akár mama, papa, bárki.

Azért megértelek, nem vagyunk egyformák.

Engem az zavar nagyon, mikor mondjuk etetem a babát(tápszeres) és odaállnak és jaajjj, de aranyos, jaaajjjj így, jaaajjjj úgy, de ordítva!!!!!!!Meg "visítanak"és mikor szegénykém már majd' elalszik, de nem tud a magyarázástól és megkérdezik: Miért nem alszik, beteg??? wááááááá. Azt már inkább nem is említem(de mégis), hogy meg nem kérdeznék én hogy vagyok, csak azt, hogy van-e tejem és, mivel nincs, adódik a következő kérdés: miért nincs???.....amúgy én akin úgy látom, hogy nem érezné jól magát a picim az ölében nem adom oda és kerülöm azt is, hogy el akarja kérni.

Lehet idiótának gondoltok, de sajnos mikor hazajöttünk a kórházból egy hónapig néma csend volt. Senki meg nem kérdezte volna, hogy segítsen-e vagy valami, pedig császáros voltam és aki így szült tudja, hogy nem könnyű. Anyósom nem tudott átjönni, mert beteges szegénykém, de legalább ő kaját küldött, hogy ne kelljen ezzel is szenvedni.Tehát azért vagyok ilyen elutasító, mert ha akkor nem jött senki, mikor nem csak mosoly volt, hanem könny is és segíteni kellett volna, akkor ne jöjjenek bájologni sem és ne tegyék itt magukat!

Na, kicsit elkanyarodtam, de jó volt kiírni.

Köszike:)

(utolsó)