Nektek is vannak ilyen félelmeitek?
10 hónapos a kislányom, egyszerűen imádom.
Amióta megszületett, valahogy megváltozott bennem minden. Persze a legtöbb dolog jó (anyaság, szeretet, családalapítás), de olyan félelmeim lettek, melyekről eddig nem is álmodtam. Még leírni is borzalmas őket.
A legdurvább, hogy attól félek elveszítem (nem akarom leírni még a szót sem). Egyszer csak bármilyen okból elveszítem és én beleőrülök. De volt már olyan is, hogy valami miatt nem tudok odamenni, ő szegény meg csak sír és sír és kisírja a lelkét és nem tudja, anya miért nem jön segíteni. Néha ellenőrzöm, lélegzik-e amikor alszik. Néha attól félek, mikor kinn alszik a babakocsiban, valami őrült bejön és ellopja. Vagy tolom a babakocsit (dimbes-dombos nálunk) és egyszer csak elcsúszom és a babakocsi megindul lefelé és felborul (nevessetek ki, de egy kötéllel a kezemhez erősítettem a babakocsit, mikor tolom).
Úgy érzem ezek nem csak a normális anya-félelmek (leesik, megüti magát, beveri a fejét és hasonlók). A normális félelmek nekem is megvannak, úgy érzem ezeket helyén tudom kezelni.
De ezek a nyomasztó gondolatok...zavarnak nagyon.
Másnak is vannak ilyen durva félelmei? Vége lesz valaha? Vagy csak simán kimerült vagyok és ezért látok rémeket?
Ja és ami még elég furcsa, hogy amióta megszületett a lányom, a babákkal történt bűncselekményeket nem bírom elviselni. Korábban ha volt egy film, amiben valakinek meghalt a babája, nem vettem fel különösebben. Most viszont...elgondolom milyen érzés lehetett azt szülőként átélni...máris kiver a víz. Nem bírom elviselni, hogy egyesek bánthatnak babákat/gyerekeket.
Ja és már egy meghatóbb babás reklámon is simán elsírom magam. Gyakorlatilag bármin, ami baba-család-szeretet témakörben van.
Ez nagyon beteges. Sürgősen keress fel egy orvost, mert nem csak a saját életed, de a gyerekedét is tönkreteszed. Sőt, a házasságod is rámehet.
Egy gyereket kell szeretni, bizonyos fokig félteni is, de nem lehet és nem is szabad mindentől megóvni és magadhoz láncolni.
Saját magam hozom fel példának, én pont úgy voltam mint te. Nekem olyan félelmeim voltak, hogy ha tartom, akkor valami ráesik és letöri a fejét. vagy hogy elviszi egy repülő madár és ő csak sír és sír. Vagy hogy ott marad az út szélén tehetetlenül. Szörnyűek voltak, fel is tettem ide a kérdésemet még 3 éve. Nos, azóta is megvan, de már nem erősen, most már tudom uralni magamat, de ha valami történne, én is beleőrülnék, a diliházba kötnék ki az biztos.
Most van egy kistesó, aki 4 hónapos. Nála egyelőre nem érzek ilyet és bevallom neked őszintén, ez sokkal jobban zavar. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!