Egy kisbaba mekkora eséllyel van el cumi nélkül? Mi az a határ szerintetek, amikor csak a cumi segíthet? (Akár elalvásban, akár megnyugtatni)

Ehhez a témához mindenki máshogy áll hozzá...ami tény,hogy főleg egy csecsemőnek elég nagy az orális ingere,szóval az anyuka vagy cicit ad neki,vagy cumit ha csak simán megnyugtatásról,nem éhségről van szó.

Első fiam pár hetesen még nem igazán fogadta el a cumit,de aztán mégis rájött,hogy is kell használni,és nekem ez elég nagy segítség volt.Könnyen megnyugodott,könnyen elaludt.

Kisebbik fiam egyáltalán nem volt hajlandó elfogadni,így rengeteget lógott a cicimen,és ha pl babakocsival kellett menni valahova mindig minimum 10-15 percet üvöltött mielőtt elaludt...hiszen a cicimet nem tudtam belógatni a kocsiba:)Most 14 hónapos,ilyenkor nagyobbik fiamnak már elég volt éjszakára a cumi,ő meg még mindig rágja a mellem,és konkrétan rágja,ami már elég kellemetlen,nem tudom hogy fogom leszoktatni mert felüvölti a házat,ha nem adom oda neki...

szóval ha kérdezik,akkor én azt mondom cumi párt vagyok,szerintem jó dolog,én csak az előnyeit tudom felsorolni.

Sőt egyik barátnőm nagyon cumiellenes volt,első gyerekének nem is adott,így rászokott az ujjszopásra,ami szerinte rosszabb.Most a 2. babájának már tudatosan adta a cumit:)

Tapasztalataim és olvasottak alapján azt mondhatom, hogy az első 6 hónapban a legnagyobb a csecsemő szopási ingere, ösztöne, ez 6 hónapos kor után csökken.

Az első 3 hónap a kritikus kor, ha ezalatt nem szokik rá a cumira, utána már nem is kell, megoldja másképp.

Nem vagyok cumipárti, de úgy gondolom, hogy mindez babafüggő. Az első 3 hónapban az enyimek is nyűglődtek, sokszor a cicin lógtak. Szoptatott csecsemőnek könnyebb, mint egy tápszeresnek, mert ha eleget hagyják szopni, nemcsak éhségét, hanem szopási ösztönét is ki tudja elégíteni. Volt olyan, hogy próbáltam nekik cumit adni, de kiköpték. Megváltás volt, amikor olyan 2-3 hónapos korukban felfedezték az ujjukat, és igen az ujjukat szopták, akkor amikor nekik kellett, és nem akkor, ha az anyuci a szájukba adta a cumit. És mindegyik magától leszokott róla, 8-10 hónaposan már nem is emlékeztek rá, hogy az ujjukat szopták.

Ez talán ideális eset, mert a szopási ösztönük maximálisan ki volt elégítve, nyugodt, kiegyensúlyozott babák voltak, akik ahogy nőttek, már nem kellett vigaszt keresniük ujjszopásban vagy cumiban.

A kérdésre válaszolva:mi az a határ?

Nekem mindenben az a határ, hogy nem hagyom a gyermekemet üvöltve sírni, tehát ha egy baba nyűgös, sír, mindent megpróbálok ami segíthet, és ha nála csak a cumi segít, akkor azt adom, ha elfogadja, és ha megnyugszik tőle.

Ahogy mások is írták, a babák nem egyformák, van aki elvan nélküle, és van akinek jó megoldás. Nincs azzal baj, ha egy babának cumit adunk, de az esetek nagy részében sok anyuka elrontja azzal, hogy ezután minden problémát a cumival akar megoldani, dugja a szájába, ha kell, ha nem, és feleslegesen rászokatja a babát hosszú távon, pedig lehet, hogy a baba meg is lenne nélküle.

Segíthet a cumi, csak tudni kell, mikor muszáj és mikor nem. Egy 1 évesnek már felesleges, de még csúnyább, mikor 2-3 évesek szájában ott lóg játék közben...

A két nagylányom cumizott, a nagyobb csak alváshoz használta, a középső nagy cumista. A legkisebb elutasította, ő csak az ujját szopizza elalvásnál.

Szerintem ha elfogadja jó, mert így könnyebb megnyugtatni, ha nem úgy is jó, majd kialakul. A cumi nem kötelező nélküle is felnőnek,és nem is csodaszer.

Egyébként a férjem cumizott, nekem nem kellett semmi. Szerintem nincs összefüggés.

*utcán

* ujját