Veletek is előfordul ilyesmi? Rossz anya vagyok?

Nekem a lányom csinált hasonlókat, próbálgatta a szárnyait, hogy meddig mehet el velem.

Egy alkalommal véresre harapta a combomat, pedig sokszor magyaráztam, hogy nem szabad harapni. Na, akkor és ott, életében először és utoljára kapott egy taslit a szájára. Nem nagyot, de mégiscsak tasli volt. Nagyon meglepődött, hogy ő is kikaphat, sírt, hogy anya megütött, elfelejtett beszélni is. Én jobban sírtam, mint ő, mert lelkiismeret- furdalásom volt. Ugyanakkor hatásos volt, mert soha többé nem harapott.

Egyszer meg azt csinálta, hogy napokig nem volt hajlandó egy falatot se megenni, csak úgy dacból, mert tetszett neki, hogy egész nap csak az ő étkezése körül forog a téma. Már sírtam tehetetlenségemben. Megfenyegettem, hogy vagy eszik, vagy elviszem a doktorbácsihoz (amúgy a doki nagy mumus, rettenetesen fél tőle). Erre csak a szemembe röhögött. Ez napokig ment így, és látta, hogy csak üres fenyegetőzések, hogy elviszem.

Egy nap dühödten elővettem a sapkát-sálat kabátot, elkezdtem öltöztetni, hogy indulunk. Elsírta magát, hogy inkább eszik, csak ne vigyem el a dokihoz. Rögtön meg is evett mindent, az utolsó morzsáig, azóta sincs gond az étkezéssel.

Nem vagy rossz anya ezt ki is plakátolhatod a lakás összes helyére, hogy soha ne felejtsd el! De minimum, hogy véssed jól az agyadba. Egyik anya sem különb a másiknál, csak van aki nem mer róla beszélni, van aki szégyenli, van aki elfolytja magában a gyerek iránti dühöt. Emberekből vagyunk mi anyák is! Nem adnak se kezelési utasítást sem több millió zsák türelmet a gyerek mellé amikor megszületik. A gyereknek éppen ugyan úgy lehet rossz napja ahogy neked is. A gyerek nem direkt akar rosszalkodni, nem azért ordít mert téged jól fel akar bosszantani. Valami fáj neki, valami nyomja a kis lelkét, valami miatt bizonytalannak érzi magát, talán pont a te idegességed, te bánatod, te türelmetlenségedet tükrözi számodra vissza. Neki sem jó amikor rosszul érzi magát (sír, ordít, csapkod, kiabál, tép, mar, harap stb.) tehetetlenek érzi magát ahogy te is tehetetlenségedben érzed azokat a dolgokat amiket érzel. Próbáld lazábban venni, próbáld a rossz dologtól el vonni a figyelmét (ne elhozd a virágcseréptől ha nem hívd el onnan labdázni, babázni, autózni, építeni, beszélgetni, énekelni, zenét hallgatni, kezet mosni, gyümölcsöt enni, könyvet nézegetni, tükörbe nézegetni magát. Próbáld "megérteni" hogy ő nagyon nagyon szeret téged bárhogyan is viselkedik, amikor téged "idegesít" akkor ő szenved, elkeseredett, szomorú, tehetetlen stb. Száz meg száz rossz napotok lesz még, de ez is a gyerek nevelés része, ahogy a száz meg száz csodálatos nap vele. Neked kell kitalálni hogyan tudod a feszültséget levezetni erre mondok neked pár példát

- heti egyszer menj el tornázni/biciklizni/úszni/sétálni (várni fogod azt a napot egész héten, le tudod vezetni a feszültséget, meg tudsz "szabadulni" a gyerektől) ez fix időpont legyen mindig egyrészt a gyerek megszokja, hogy pl. szombat délig nem vagy otthon, másrészt te is tudod várni ezt a "mesés alkalmat" egész héten és tudsz róla álmodozni milyen jó lesz majd

- naponta 1 órát szánj magadra, jó lenne ha ekkor is letudnád passzolni a gyereket, de ha nem , akkor legyen ez az egy óra akkor mikor alszik (olvass, köss, horgolj, fess, táncolj stb. DE ne számítógépezz, ne takaríts, ne tévézzél ezek nem pihentetők

- próbáld lazábban venni a dolgokat "Ez most egy rossz nap/pillanat, de holnap jobb lesz megint, most össze kell szednem magam, most türelmesnek kell lennem"

- tegyetek ki boldog pillanatokról fényképeket minden szobába legalább egyet (időnként váltogassátok) hogy amikor nagyon kétségbe vagy esve nézz erre a képre és jusson eszedbe, hogy nem is olyan rettenetes az élet

- próbáld a dolgok jó oldalát nézni órdit: legalább erősödik a tüdeje, kiverte a kezedből a tányért: akkor segítsen feltakarítani a maga szintjén, és beszéljétek meg, hogy "ugye nem is direkt csináltad csak hirtelen mérges lettél, nincs harag, gyere segíts nekem feltakarítani"

- enged hogy a gyerek elmondja kimutassa az érzelmeit, és te is nyugodtan elmondhatod a gyereknek amit érzel "kezdek nagyon mérges lenni", "szomorú vagyok"

- ne csinálj "jelentet" mert élvezheti a dühödet, meg is ijed a dühödtől

Biztosan működő praktikát nem tudok, csak azt az egyet, hogy ne gondolj magadról rosszat, nagyon jó anyuka vagy, nem kell bűntudatot érezned semmi miatt. Lesz ez a gyerek nagyobb is, előbb utóbb majd szót fogad. N