Másra számít sok anya?

én az elmúlt 15 hónapban max 3 órára szabadultam meg tőle néhányszor,és akkor is nagyon hiányzott..éjjelre még egy jó darabig nem is fogok

lehet,h vkit kikészít kicsit a stressz,meg az alvatlanság

néha nekem is jól esne kicsit kizökkenni a mindennapokból,de 10 perc után már hiányzik a kis Pöttöm

Ez talán kicsit bonyolultabb, és nem igazán arról van szó, hogy az ember szabadulna a gyerektől.

Sokan másra számítanak a baba megérkezésével. Azért valljuk be elég sokunkban él az az idealizált kép a terhesség alatt, mikor anyuka mosolyogva, valami földön túli boldogsággal figyeli az édesen alvó, álmában mosolygó csecsemőjét, és sokan valami ilyesmire készülünk. Aztán kézbe kapunk egy visítva üvöltő vörös arcú kis csomagot, és hirtelen nem tudunk mit kezdeni vele. Szereti az ember persze, csak nem így képzelte. Aztán vannak babák, akik heteken át éjjel- nappal üvöltenek (mondjuk hasfájás kínozza szegényt), te kialvatlan, tehetetlen, elkeseredett vagy, és még a hormonok is belepiszkálnak az érzéseidbe. Ilyenkor bizony megfordul a fejedben, hogy biztos, hogy ezt akartam? Persze itt most nyugodtan eltekinthetünk azoktól az apróságoktól, miszerint:

-már senki nem kíváncsi rád, mindenkit a baba érdekel

-ha mégis érdeklődnek, tuti hogy valami olyat kérdeznek, ami elevenedbe talál

-Idősebb, és fiatalabb nőismerőseid ellátnak rengeteg tanáccsal, amitől teljesen összezavarodsz, és teljesen hülyének, és alkalmatlannak érzed magad (és itt emlékeztetnék a folyton síró babára)

Rádöbbensz, hogy most már nincs olyan, hogy elugrom egy picit lazítani- baba nélkül sehova

-Semmi időd nincs magadra, délig fel sem tudsz öltözni, és elkezdesz kombinálni a pároddal kapcsolatban is amivel legyen bár angyali természete (és ne hagyjuk ki ő is fáradt) őt is az őrületbe kergeted.

Nos dióhéjban és felületesen valami ilyesmi a panasz oka, és ennek semmi köze ahhoz, hogy az ember mennyire várta, szereti, imádja a csöppet, akit kapott.

Én is észrevettem, hogy mostanában mindenkit meglep az anyaság feladatott. Persze tudom mindenki képzel egy kis habos babos dolgot de azért valahol az ember nem hülye és tudja hogy az életben semmi sem csak öröm és boldogság.

Másrészt szerintem egy kicsit divat is lett panaszkodni, nem csak gyerek témában úgy általánosan mindenre fizetésre, anyósra, szomszédra.

ácsi-ácsi... Csak mostanában lett ám ekkora marha nagy divat az, hogy minden problémával egyedül kell megbirkózni, mert ha ez nem megy, akkor nem vagy ember. Igenis akinek kell, kérjen segítséget: ha az anyuka, mert másfél napja nem evett, mert kikinyokolték belőle a gyereket, mert az egész alfele stoppolva van, nem bírja magát sem ellátni, ráfér a pihenés. Nem kötelező, de ha akarja, legyen ott a lehetőség. A gyerek ettől nem lesz lelki sérült. Lehet még évtizedekig tutujgatni és szeretni. És később is, ha nem bírja a 3 napi non-stop üvöltés, bízza rá valakire, amig elmegy friss levegőt szívni, mielőtt leugrana a tetorol, vagy kárt tenne a gyerekben. Ne akarunk már mártír anyuk lenni mindenáron. És gépek sem vagyunk, van hogy sok néha. Ettől meg szeretheti mindenki a gyerekét.

Amúgy nem tudom hogy remlik-e, de régebben nem volt ritka hogy több generáció élt együtt. Ott bőven volt segítsége a friss anyukának.

Én amúgy megkaptam a babát szülés után rögtön, és onnan csak a furdetes alatt nem volt velem. Itthon nem volt segitsegem, és majdnem fél éves volt a gyerek, mikor először- Valentin napon a nagyszulokre hagytuk, bár én nem szívesen ( nem a nagyszulok miatt). Viszont ha olyan kedvem volt, lefeküdtem aludni a vele, vagy otthagytam a mosogatnivalót. Esetleg eltoltam a mosást- vasalást.

Ne mondjad már, hogy nem volt olyan a gyereknevelésben SOHA amit nem éppen úgy képzeltél el.

"Amúgy nem tudom hogy remlik-e, de régebben nem volt ritka hogy több generáció élt együtt. Ott bőven volt segítsége a friss anyukának. "

Igazad van de a múltat ne a mai világba képzeld el. Akkor nem volt automata mosógép a patak parton mostak kézzel, nem volt eldobható pelenka, főzés előtt nem kivették a hűtőből a kaját hanem előszór megölték a tyúkot majd megkopasztották kibelezték aztán jöhetett a főzés. Szóval lehet több emberből állt a család de több munka is volt vele. Ja és az anyasági is 6 hét volt, aztán az anya ment a mezőre kapálni ha már nagyobbacska volta gyerek még a földbe is beásták előtte nehogy elcsavarogjon míg művelik a mezőt.

Nem hiszem hogy ez bárki is elcserélné a mai világban.

Én nem aggódtam a terhességen semmit,mármint totál nem a kicsivel kapcsolatos dolgokon.És igen,teljesen megterhelő volt,hogy hajnaltól a kórházban voltam és este repesztettek csak burkot.Nagyon fárasztó volt hajnal 4től este fél 10ig a 2 perces fájásokkal létezni.Aztán egy dolog,hogy csaj reggel 5körülre hozták be a kicsit,mert annyira sirt este 11től,de más babája végig sírt.Nem a saját baba a megterhelő a kórházban,hanem hogy esetleg mire elaludnál,mert a tied alszik,elkezd a másik 3 baba közül sírni valamelyik.

Lányom 16hónapos és tudod mennyi szabadidőm volt mellette eddig ? 2x pár óra vizsga miatt,2-3x pár óra fogorvos miatt,bevásárlás néha néha.Tehát kikapcsolódás semmi.Lehet neked nincs is gyereked,de nem tudod milyen az mikor nincsen kihez szólni hónapok óta,mert párod dolgozik és hulla fáradtan jön haza,neked meg senkid nincsen a közelben.Nem tudod milyen mikor még a wc-re is jön utánad,amikor a boltbol hazafelé hozod fel a kicsit a 4.emeletre a 2csomaggal és lift nincsen.

Nagyon lefáraszt a kicsi,pedig még vele nincs is gond,mert jó alvó,jó evő.De bárhová vele tudok csak menni,és az ő alvásához igazodva.És most itt ne arra gondolj,hogy bulizni akarok,mert sosem buliztam.De tudod jól esne pl akkor fürdeni,amikor szeretnék,nem mikor a kicsi alszik már.