Cica baba mellé?

Ivartalanítás után SOKKAL nyugisabb lesz, úgyhogy a válasz igen. Mehet a baba a cica mellé :)

Macskariasztó sprayt próbáltad az asztalnál? Nekünk bevált!

Csak az a fontos, hogy amíg várandós vagy, az almot nem takaríthatod Te. Egyéb veszély nem fenyeget a cica miatt!

Nekünk a cicánk volt a szemünk fénye a baba érkezéséig. Tényleg imádtuk. Rengeteget foglalkoztunk vele, sokat ápoltam a szőrét, rengeteget játszottunk. De már az elejétől megvoltak a szabályok (hálószobákba nem mehetett be, asztalra sem stb), ezeket egész jól be is tartotta. Illetve éjszakára lement a garázsba aludni, az volt az ő kis világa (hatalmas garázs, imádott ott lenni).

Egész terhesség alatt vizsgáltak toxoplazmára és az almot nem takarítottam, gyakorlatilag ennél többet nem is kell tenni. Aztán ahogy hazahoztuk a babát, mintha minden egy csapásra megváltozott volna. A baba mellett egyszerűen 0 időm volt a cicával foglalkozni. Alig simogattam, mert mindig moshattam meg a kezem utána. Az ölembe sem ülhetett többet, mert szőrös lettem és mehettem letisztítani. A baba pedig 100%-ot igényelt belőlem. A férjem foglalkozott vele amennyit lehetett, etette, fésülgette, játszott vele, de ennek ellenére 1-2 hét alatt nagyon megváltozott a cica. Egyszerűen megérezte, hogy már nem ő az első. Állandóan nyávogott (korábban semmi baja nem volt, hogy a garázsban volt, most semennyit sem akart ott lenni, egész éjjel nyávogott). Elkezdett fogyni is, a fésülést nem hagyta és eléggé agresszív lett. Többször megkarmolta a férjem, mikor csak simán simogatni akarta (tehát nem játék közben). Többször volt, hogy csak odanyúltunk egy kis fejsimogatást adni és ő egyből odakapott. Emellett a viselkedése is megromlott, az egész garázst telepisilte, mindenhova. Egyszer fellógott a hálónkba és az ágyunk közepébe pisilt. Ja és el is szökött egy fél napra, pedig eddig soha nem ment ki, nyugodtan nyitva hagyhattuk az ajtót. Ráadásul találtam a baba szájában szőrszálat, talán ez volt a végső pont.

Szóval mindenkinek rossz volt a helyzet. Így hát fájó szívvel de megváltunk tőle (kinti cicává azért nem tudtuk tenni, mert fajtiszta cica volt és azonnal ellopták volna). Nagyon sírtam, nagyon fájt a szívem, nagyon nehéz döntés volt. Felhívtuk a tenyésztőt és elmeséltük neki a történetet, ő is azt mondta, ez a helyes döntés.

Kb 1,5 hónapig volt a cica és baba együtt. De amikor elvitték a cicát, hát tudom gonoszul hangzik, de fellélegeztünk.

Most 9 hónapos a lányunk és el sem tudnám képzelni, hogyan lehetne szobamacskánt. Mászik a földön, mindent a szájába vesz, a földön vannak a cuccai, leesik a cumi visszaadom neki...nagyon örülök, hogy nincs cicánk.

Én azt mondom, hogy meg lehet próbálni és kívánom, sikerültjön az együttélés a cicával. De én biztosan megpróbálnám kinti macskává tenni vagy keresni neki egy másik otthont.

Nem veszitek észre, hogy ez nem a babáról szól? Valaki vagy tart állatot( úgy, és olyan körülmények közt, ahogy jónak látja), vagy nem tar és el se tudja képzelni mások erre hogyan képesek?

Két lányom van 4 éves és 6 hónapos. Mellettük van egy kinti-benti macskánk, ki lett herélve, de így is kijár. Az ég világon SEMMI betegséget nem szedtek össze tőlük a gyerekek, kifejezetten szereti a kicsiket, pedig a nagyobbik volt, hogy agyon nyúzta. A kicsi közelébe megy , megszagolja, esetleg a közelébe fekszik, ha én is ott vagyok. Szerintem a cica is szereti őket. A házunk pedig nem egy álló macskaszőrhalom, kicsit több takarítás...szóval én mellette vagyok.