10 hónapos kislányom egy percre (másodpercre) sem tudom magára hagyni, mert abban a pillanatban, ahogy nem lát hangos sírásba kezd?!

Köszönöm a további válaszaitokat is! Mindkettő nagyon hasznos, és sok igazságot találtam bennük. Én inkább az a "mama típus" vagyok, akinek nem terhes ez egyáltalán, inkább csak a babám miatt kérdeztem, hogy természetes-e, neki nem akarok rosszat, és ha ez rossz, hogy állandóan együtt vagyunk, akkor inkább tennék ellene. Nekem nem terhes, megszoktam, ez számomra a természetes.

Valójában Ő is jól eljátszik magában, kb 15-20 percet, de igényli azt, hogy a látóterében és a közelében legyek, és az igaz, hogy nagyon sokat játszunk együtt. Egyébként egyedül alszik saját szobájában, éjjel nem kel fel, és még sokmindent csinál, amire én mint anya nagyon "büszke" vagyok.

Érdekes például, hogy ha a mamival vagy apával, vagy tatival van, semmi gond nincs abból ha nem vagyok ott, az a lényeg, hogy valaki legyen vele. Tehát az "egyedülléttől" sír.

No próbálom majd picit hozzászoktatni, nem azért mert nekem úgy jó, hanem azért, hogy az Ő későbbi érdekeit is szemelőtt tartsam.

Köszönöm!