Kinek hogyan valt be az Aludj jol, gyermekem! C. konyv? Hany honapos babanal? Mennyi ideig tartott az atszoktatas?

20:39-es, muszáj??? Miért lenne muszáj? Az jó neked, ha álomba sírja magát a gyereked? Mert neki tuti nem jó.

Ezzel a kiváló módszerrel nem aludni tanul meg, hanem elveszteni a bizalmát a legfontosabb személy iránt. "Minek hívjam, úgyse jön". Szarul érezném magam, ha ilyen gondolatokkal kellene elaludnia a gyerekemnek.

Meg hogy nem veszed ki, úgy próbálod megnyugtatni, ez is milyen már?! A világ legtermészetesebb dolga, hogy ha sír a gyerekem, felveszem és magamhoz ölelem. Gondolkodás nélkül, ösztönből. Meg kellene erőszakolnom magam, hogy csak álljak mellette, és ne öleljem magamhoz. Nem hiszem, hogy te nem szenvedsz ettől. Akkor meg minek egy ilyen idióta idomító módszert végigcsinálni?! Nem értem, anyák vagyunk, tele érzelmekkel, feltétel nélküli szeretettel, anyai ösztönökkel, és képesek vagyunk egy könyv miatt ezeket sutba vágni?

Nekem is kb 2,5-3 éves koráig rendszeresen ébredezett éjszaka a kislányom. Pár hétig bírtam a kiveszem, visszaaltatom, leteszem módszert, aztán mikor már zombi voltam, egyszerűen magam mellé fektettem az első ébredés után. Aztán, ha felkelt éjszaka, vagy csak odanyúltam és megsimogattam, vagy megöleltem, ha ez kevés volt megszoptattam, és aludtunk tovább. Semmivel se voltam fáradtabb, mintha végigalutam volna az éjszakát, és legalább biztosítom a gyerekem afelől, hogy nem ridegtartás van itthon, hanem, ha szüksége van rám, itt vagyok, bízhat bennem, nem kell percekig (1 órán át??? Jézusom!) ordítania.

Aztán 3 éves kora körül saját ágyat kapott, minden gond nélkül átszokott, és végigalussza az éjszakát. Csak nekem hiányzik nagyon mellőlem! :-)

Én még a terhességem alatt olvastam el a könyvet, most 6 hónaposak az ikreim és bevallom, már nem emlékszem pontosan a könyvben írtakra, de én 3 hetes koruktól az alábbiakat tettem (mert kézhez szoktak és nem akartak a kiságyukban aludni): bevezettem egy esti rituálét (játék, utána fürdés, majd félhomályban és csendben szoptatás, utána böfi és kiságyba be, elköszön, kimegy). Természetesen elkezdtek sírni, ilyenkor azonnal bementem, megsimogattam, ha nem volt elég, akkor az ágy mellett maradva kézbe vettem, de amint megnyugodott, visszatettem a kiságyba. Ezt csináltam mindaddig, amíg el nem aludtak. Már másnap érezhető volt a változás, mert megértették, hogy hiába hisztiznek, az eredmény ugyanaz: ágyba kerülnek. A 3. naptól már minden jól ment és a mai napig így van, még a nappali alvásokkal sincs gond, mivel maguktól alszanak el, az alváshoz nem kötnek engem.

Szóval én nem érzem, hogy kínoztam volna a gyerekeimet, mivel ha sírtak, ott voltam, de megtanulták, hogy vannak "szabályok". Egyébként két kiegyensúlyozott, nyugodt babám van, még a védőnőnk is a csodájukra jár.

Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy hogy neveli a gyermekét. Én úgy gondolom, hogy mindenképp érdemes elolvasni a könyvet, mert biztosan mindenki talál benne hasznos dolgokat, mégha teljes egészében nem is ért egyet a módszerrel.