Szoktatok veszekedni a párotokkal, mert úgy érzitek keveset van otthon a munka miatt?

igen, előfordult már :)

bár ő mindenben segít, fürdés, etetés, pelenkázás, öltöztetés, főzés, mosogatás, így nem is értem, mi bajom.

én azon akdnék ki, ha "elmenne kiszellőztetni a fejét". ez rosszul esne.

Már a terhesség utólsó harmadától sokat vitáztunk emiatt (akkor már otthon voltam és mindig alig vártam h hazajöjjön és velem legyen). Azt hiszem a gyerekvállalás ellentétes reakciót vált ki a ffiból és a nőből és ez próbára teszi a kapcsolatot. A ffi úgy érzi mostantól egy egész családról kell gondoskodnia és plussz munkákat vállal, míg a nő azt szertné ha osztoznának a baba körüli örömökben és feladatokban. Egyetértek a 20:30-assal. Őt szabadnak érezzük, míg mi le vagyunk láncolva, még ha édes is ez a megkötöttség.

Egyébként nekünk 5 hónapos a pici és mostmár sokkal kevesebb vitánk van emiatt. Az első hónapokban volt nehéz, mert úgy éreztem egyedül vagyok, nincs igazán mellettem, éli a saját életét. Mostmár tudom hogy miket várhatok el és mik azok a dolgok amiket felesleges eröltetnem, ill. hogy hiába várom h magától segít majd, mert nem tudja, meg kell rá kérni. Ahogy egyre értelmesebb a picike, ő is jobban várja hogy lássa és jobban tud játszani a kisfiával.

Sajna igen, de ha veszekszünk sem lesz jobb semmi....

Hajnalban megy, éjjel jön, fáradt, de a fizujból élünk... (én gyesen vagyok, na abból élj meg...)

Lányunk másfél éves, pocaklakóm 27 hetes..

Apa megjön, eszik, fürdik alszik, és ennyi a családi életünk. Hétvégén kert, favágás, fűnyírás...megint nincs velünk. Nagyon fárasztó, de ez van, én is nehezen fogadom el, hogy ez az élet rendje, és ez a jövő is, mert kilátás nincs másra....

Most van, mert kirugták, egy hete itthon van, de hogy mi lesz ezután... ki tudja...csak reménykedünk, hogy talál valami munkát, de fizut tuti nem fog annyit kapni, mint itt kapott, így nem tudom miből élünk majd meg...

Szia! A párom úgy fogja fel a babónk nevelését,mintha munka lenne amit mi szeretünk csinálni,de néha pihenni is kell ugye.Reggeltől estig dolgozik,és mikor hazaér megkérdi milyen volt a napunk és mi elmeséljük,aztán én kérdem tőle és ő azt mondja hogy hiányoztunk neki,és semmit nem csinált egész nap.Persze csupa por és nagyon fáradt,tehát keményen melózott,de az este a miénk.Az együtt eltöltött vacsora,a játék,a fürdetés, csupa jó dolog.És hogy néha kiruccan sörözni a barátaival?Menjen!Amíg a kicsi alszik,elnyúlok a fotelban, olvasgatok,tv-t nézek,vagy is lazulok.

A hétvége a miénk,bár a kedvesem szombatonként maszekol,de azt még is csak itthon teszi...amíg főzök hallom ahogy a pincében kopácsol.Vasárnaponként(ha nincsen több munkája) hármasban megyünk pogácsázni,kávézni,ha az időjárás engedi kirándulni,illetve meglátogatjuk a nagymamákat,nagypapákat.

Minden reggel mosolyogva kelek,mert ez a kisfiú mellettem úgy nőhet fel hogy nem fogja megismerni milyen az hogy a szülei marják egymást.Volt benne részem,tudom milyen gyerek szemmel a veszekedés.A párommal megtanultunk vitatkozni csendesen,és még ha indulatosak is vagyunk,uralkodunk magunkon,de minimum külön vonulunk,és még jó hogy ennyit melózik mert addig van időnk végig gondolni mit és miért mondtunk...3h=hűség,humor,hit egymásban

ez a három dolog ami kísér minket és mindent megteszek hogy amíg élek így maradjon.Ajánlom figyelmedbe ezt a három szót,talán segít átvészelni azt az időt amit külön,még is együtt eltöltötök.