Hogy jussak közös nevezőre a férjemmel? Nálatok hogy megy ez?

Kisfiúnk 3 éves lesz márciusban, mellette van még 1 pici, aki 15 hónapos. A nagyobbik éppen a dackorszak közepén van, elég nehéz vele, sok figyelmet és törődést igényel, de közben a kicsi is rengeteg időmet elveszi. A férjem mindenben segít, amiben csak tud, a háztartásban is, a gyerekek körül is, szeretjük is egymást nagyon, csak a nagyobbikkal való "bánásmód" kapcsán ugrunk mindig egymásnak. Neki nincs hozzá annyi türelme, indulatosabban reagál a fiúnk cselekedeteire (nem üti meg soha, csak türelmetlenebb). Hamarabb kiabál, nem tud rá észérvekkel hatni, inkább erőből próbálja meg megoldani a helyzeteket (pl. ha ezt nem eszed meg, akkor nincs mese. Ha nem pakolsz össze, akkor nem kapsz túrórudit. stb.) Tudom, hogy kell a büntetés, de talán nem minden apróságért. Szóval én ilyenkor nem tudom magamban tartani a véleményemet, mindig szóvá teszem, hogy többet kellene dícsérni a gyereket, kevesebbet szidni stb., ebből persze mindig az lesz, hogy a férjem kiakad, hogy amit ő csinál, az sosem jó. Emiatt már nagyon feszült közöttünk a viszony, amit biztosan a gyerekek is éreznek. Próbálunk közös elveket megfogalmazni, de a különböző vérmérsékletünkből adódóan zsigerből máshogy reagálunk egyes szituációkra. (és hát ha az ember benne van egy hisztis, nyűgös helyzetben, akkor nehéz úgy reagálni, ahogy az okos könyvekben le van írva...) Nálatok hogy van ez? Hogy oldjátok meg a nézeteltéréseket.