A ti környezetetekben is van olyan anyuka aki verseng, hogy mennyivel fejlettebb az ő gyereke?

Valamilyen szinten ezt mindenki csinálja. Nem is kimondva, a gyerek előtt sem említve, de este az ágyban apával biztosan mindenkinél szóba kerül, hogy "Láttad, mennyivel szebben viselkedik a mi gyerekünk, mint XY?" "Tudtad, hogy AB gyereke még ezt sem tudja? Bezzeg a miénk mikor tudta már..."

Ezek apró kis bolondságok, olyanok, amikor sokszor semmi, de semmi jelentőségük sincs, mert az egyik gyerek 30-ig számol a 3 éves szülinapján, más meg csak 10-ig, de aki 10-ig számol, az meg lerajzol egy pókot, vagy egy teknőst (viszonylag felismerhetően), míg amelyik 30-ig számol, az még mindig csak firkál.

Ennek az egésznek azért van lényege, és azért hasznos, mert így a szülő jobban tud viszonyítani, hogy miben szorul fejlesztésre a gyerek, miben nem, mi az amire jobban rá kell erősíteni, mi az, amiről elfelejtkezett, hogy a gyermeknek jó lenne tudnia. Másrészt pedig boldogsággal tölti el a szülőt, és büszkeséggel, ami erősíti benne azt az érzést, hogy jól csinálja a szülőséget, tehát nem lesz ilyen téren hiánya önbizalomból. És ez fontos, hogy így legyen.

Persze vannak eltúlzott dolgok is, amikor a szülő olyan dolgokat akar ráerőltetni a gyerekre, amire annak semmi szüksége, hozzá semmi affinitása nincs, és még totál hidegen is hagyja. Ezzel viszont nagyon sokat árt a gyermeknek. És gondolom ezekre az eltúlzott dolgokra gondoltál a kérdés feltevésekor, ugye? Nos erre egészen konkrét példát nem tudok mondani. De ezt a határt minden szülőnek éreznie kellene, hogy meddig egészséges összehasonlítani a gyermeket s fejleszteni általa, vagy okulva belőle, és mi az a pont, amin túl már elvakult erőltetésről van szó.

1. 10 hónapos kisfiú. Kb. hetente találkozunk egy órás programon. Hason fekve kutyázik. Az anyukája szerint tud járni kapaszkodás nélkül. Én még mászni sem láttam, nemhogy felállni, vagy akár kapaszkodva járni. (Nem mintha baj lenne, a mi lányunk is 10 hónapos elmúlt mikor mászni kezdett és csak 15 hónaposan járt.)

2. Kislány. 3 hónaposan beszélt, 8 hónaposan zongorázott, salsázott. (Ezt nem az anyja meséli, hanem a nagyanyja, aki az anyósom, tehát a másik unokájával bezzegel.)

2-es ez nagyon jó!!!! :D

Nekem az anyósom a a gyermekeim minden egyes fejlődésű ciklusánál kifejtette, hogy az ő pici fia (az én férjem) már annál is sokkal hamarabb csinálta a dolgokat. :D Így derült ki, hogy férjem fél évesen nyáron (szeptember végén született, így már bukott a sztori) az udvaron a járókában állt fel és kezdett el sétálni először, és ugyanakkor kezdett el beszélni is "Gyurika gyere már" mondatot kiabálva. :D:D Azért rendezte át a sztorit anyósom, mert a fiam 6 hónapos korában felállt kapaszkodva, és hát be akart előzni... :)

(1-es voltam)

"Egyáltalán akkor miben voltak fejlettebbek a kortársaiknál???? :)"

Pl.: Gyors mozgásfejlődés, hogy 3 hónaposan oda-vissza forog, 5 hónaposan feláll, 10 hónaposan már önállóan jár. Valójában még 15 hónaposan is csak kapaszkodva lépegetett. 6 hónaposan az összes állat hangját felismeri és utánozza. (pl mondta a baba: eeee, mire anyuka, hallod, azt mondta vauvau, milyen ügyeeees!). Másfél évesen ismeri az összes színt, 2 évesen 100 mondókát tud, 3 évesen már angolul is tudja az állatok nevét. Mikor egyszer szülőin felhozták, hogy a gyereke kezelhetetlen, az volt apuka válasza, hogy nem igaz, hogy a gyerekkel baj van, hiszen angolul is ismeri a színeket, ergo sokkal okosabb a többinél, ráadásul karatéra is jár...

Az ő kislányuk nagyon öntudatos, mert már 1 évesen is maga választotta ki, hogy milyen ruhát akar fölvenni. Most 6 éves, és órákat hisztériázott legutóbb, mert nem mehetett a hercegnős pizsamába oviba.

Van, amelyik már másfél évesen "szobatisztának" lett kikiáltva, és minden gyereket lealáztak a játszón, aki pelusban volt ennyi idősen, közben még közel 6 évesen is pelenkázzák éjszakára (nincs szervi baja).

1,5 évesen összetett mondatokban beszélt...lehet, csak még most sem érteni amit mond, számtalan betűt kimondani sem tud.

Stb...stb...

Ugy latszik sokan magukra ismertek azert pontozgattak le mindenkit :D

Kedves utolso! Ilyenekkel en is talalkoztam mar. Birom az ilyen versengosamazon anyukakat. :-). En mar eljutottam odaig h csak kinevetem mert idegesiteni nem fogom magam miattuk, tudom h rendes utemben fejlodik, novekszik a gyerekem, nem fogok senkinek hazudni h miket tud, mikortol tudja. Engem minositene csak. :-)

Igen, én is csaj magamban mosolygok rajtuk. És itt látszik, hogy mennyire lényegtelen az, hogy az ő gyereke már fél évesen is stabilan ült, ha most 6 évesen képtelen a fenekén megmaradni egy pár perces feladatnál.

A mostani sláger: az én gyerekem ír, olvas. Valójában a krixkraxokat rajzol, amibe ha nagyon akarunk, beleláthatunk betűket. Olvasni meg annyira tud, hogy ismeri a mesét, és úgy csinál, mintha olvasná. Ha ismeretlen szöveget adsz a kezébe, érdekes módon nem tudja elolvasni.

Persze vannak nagyon ügyes, átlagon felüli gyerekek, de a többség bizony a felét sem tudja annak, amit mesélnek róla.