Titeket is zavar, ha gagyogva beszélnek a babátokhoz? Lehet valami következménye ennek?

4-es (és 8-as):

Én írtam az idézetet, bevallom azt, hogy "hasznos-e" a selypítés, raccsolás, azt nem tudom. Nem hiszem, hogy az, valóban inkább a hangsúlyról van szó... de hogy kifejezetten káros lenne egy 6 hónaposnál azt erősen kétlem. Ha nagyon túlzásba viszik az gondolom nem jó, vagy ha már nagyobbacska gyerek hibásan beszél és azt a felnőttek visszagügyögik ugyanúgy, az pl. szerintem is káros.

DE a kicsi baba tudtommal alapvetően a beszédet nem abból tanulja, ahogy hozzá beszélnek. A dajkanyelv segít a nyelvi sajátságokat elsajátítani, megteremteni az alapokat, de a beszédet igaziból (tudtommal) a felnőttek egymás közti beszédének megfigyelésével, utánzással tanulja meg.

Pl. unokaöcsém egyik első teljes hosszú mondata a "Capuccinot kérek három cukorral" volt :D Gyanítom ezt nem akkor hallotta, amikor neki mondták. :)

Nem, nem egyenlo, ugyanakkor azt is feltetelezi az idezett szoveg, hogy az emberi beszedfejlodesre nem ilyen tekintetben van hatassal a hallott informacio. Ebben a formaban a "gugyoges" (? :)) nem hat a beszedfejlodesre semmikeppen sem. Peldanak ismet a dialektust tudom felhozni, gyakran elofordul, hogy bar a gyermek adott esetben dialektust hall, azaz az irodalmi magyar nyelv tajspecifikus valtozatat, megis az irodalmi magyart kezdi beszelni. A legnagyobb hatassal a gyerekre egyebkent ti vagytok ezen a teren is. Ami azonban a legfontosabb, hogy nagyi-baba kapcsolatanak a dinamikajat ilyen miatt nem erdemes kapargatni, hagyd, hogy a maga modjan kozelitsen a kicsihez, ennek kesobb hasznat fogod latni.

A beszed agyi reprezentacioja tehat ettol joval bonyolultabb, mint sem hogy nagyi gugyog, a gyerek meg selypitosen fog megszolalni (ugy fog egyebkent, a gyerkek 90% ugy kezdi).

Szoval vard ki az altalanos lelektan 4-et, imadni fogod. :))) /Lehet, hogy nem 4, erre mar nem emlekszem./ Hallgato koromban en is "imadtam"./

Ja, es hogy ne legyek ilyen szakzsargon: en pl. a papa (integeteskor, csak nincs ekezetem, szoval nem papa, mint nagypapa, hanem papa, mint szia) szotol kapok hidegrazast, ezert az en gyerekem hamarabb mondta egy evesen, hogy csao meg szia, mint azt, hogy papa. :))))) Vannak ilyenek, persze, idegesithet teged is, de nagyit nem erdemes zaklatni vele, jot akar. En is csendben szenvedtem, amikor mindenki papaval koszont a gyereknek. :)

4-es és 8-as vagyok. Köszönöm a válaszokat, érdekes volt.

Akkor én sem szólok rá a nagyikra. :)

Egyébként az ismeretségi körünkben pont fordítva volt, a szülők az irodalmi magyart beszélték, a gyerek meg nem tudom milyen dialektusban kezdett beszélni (talán leginkább palóc).

Szerintem a gügyögés akkor okoz(hat) gondot, ha az anya gügyög, és viszonylag kevés normál párbeszédet hall a gyerek, mert pl. az apa nincs otthon, és ritkán mozdulnak ki.

Illetve (bocs, ez már kicsit off itt) az is érdekelne, hogy mikor van a nyelvfejlődés szempontjából az igazán szenzitív időszak. Tudtommal van egy pont, amíg, ha a gyerek nem találkozik a nyelvi struktúrákkal, mert mondjuk a társadalmon kívül tartják, utána képtelen megtanulni beszélni. Nyilván nem csak az számít, hogy abban az időszakban mit/hogyan beszélünk, amikor a gyerek már szavakat mond, hanem az azt megelőző (mennyi?) idő is kell a beszédfejlődéshez. Ebben a szenzitív időszakban vajon mennyi szerepe van annak, hogy helyesen képzett hangokat halljon?

És még egy: beszédhibás szülő gyermeke milyen eséllyel viszi tovább ugyanazt a beszédhibát? Ha ennek hatása van, akkor, úgy érzem, a gagyogásnak is. Ha nincs, akkor egész biztos nincs negatív hatása annak sem, hogy néha gagyog valaki...

Húúú, nehéz lesz nem terjengősen válaszolni, kicsit konyhanyelves lesz, amit írok, de úgy szeretek erről beszélni, közben meg sietnem is kell. :))))

1. Van szenzitív periódus, igen. Születésétől kezdve fontos, hogy halljon beszédet, hogy lássa a funkcióját, mert bár ha nem így van, nem jelenti azt, hogy képtelen lesz a beszéd elsajátítására, de beszédfélelem, és egyéb funkciózavarok megjelenhetnek. Ez születéstől fennáll. Ha szavak iránti fogékonyság tekintetében kell szenzitív időszakot megnevezni, az 1-2+. Ekkor a legfogékonyabbak minden hallott szóra, igyekeznek ismételni, de még ekkor is hát... Jó formán mindegy, hogy kicsit gügyögősebb-e a nagyi, vagy sem. Persze, persze, a helyes beszéd fontos, de gondoljatok bele a gyermekbe, ő JÁTSZIK a nyelvvel, azaz ő maga is szavakat alkot, viccesen intonál, tekergeti a szavakat, vagy felvesz dialektusszerű beszédmódokat, majd elhagyja őket. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy a a dajkanyelv (akár gügyögéssel "súlyosbítva") addig tart, míg a gyermek pici. A legtöbb családban ez másfél éves korkörül, amikor a gyerek értelme nyílik, és a világ dolgairól, a napi tevékenységekről lehet velük beszélni, ez a túlzott intonáció elmarad, vagy csökken, és már csak a szókészlet árulkodik arról, hogy gyermekkel folytatunk beszélgetést. Amikor 3-4 éves lesz, egyre fogékonyabb a helyes beszédre, ilyenkor már érdemes az esetleges hibákat óvatosan javítgatni, semmiképpen sem zaklatás hangulatban, ez ugyanis beszédfélelmet, nagyon ritkán, súlyos esetben szelektív mutizmust okozhat.

Tehát: először csak hangkészletet ismer meg (az újszülött a világ összes hangját képes megalkotni, egy egy éves már nem!!!), ilyenkor lényegében mindegy, hogy hogyan beszélnek vele, mert csak a hangzókészlete szűkül anyanyelvire. Kb. 9-12 hónapos kortól szavakat utánoz, de úgysem lesz még tökéletes a kiejtése, szóalkotás, fantáziaszavak lesznek jellemzőek sok-sok időn át, ekkor a lényeg, hogy minél többet beszéljünk hozzá. Azt is mondhatnám, hogy bárhogyan, csak sokat. :)

2 éves kor után egyre helyesebben kezdi használni a nyelvet, a legtöbb gyerek tőmondatokat alkot, de csak 3 évesen beszélnek igazi mondatokban, ekkor válik valóban fontossá, hogy helyes beszédet halljanak (nyilván, akihez következetesen helytelenül beszélnek, 3 éves kora után is ezt fogja hallani, de a helytelenségnek sok aspektusa van - a direkt gügyögés ekkor már szinte soha nem jellemző, már sokkal korábban sem, azaz nem hat a nyelvfejlődésra a gyakorlatban).

Meddig kell találkoznia beszéddel, hogy képes legyen elsajátítani...? Kb. 6-7 éves koráig. Mindenképp. Nyilván, ha addig nem találkozott, az szocializációs szempontból is aggályos, és sok fronton ad hendikeppet a beszédfejlődésnek.

Beszédhiba: gyakran öröklődik, de a fiziológiai háttér öröklődése miatt, ugyanis legkésőbb az iskolában, ha a hibás beszédet okozó tényező nem áll fenn, ált. leszoktatják a gyereket a rosszul felvett szokásról. Azért tennék különbséget a gagyogás és a beszédhiba "átörökítése" között, mert előbbi ahogy írtam is gyakorlatilag nem marad meg arra a korra, amikor a helyes nyelvhasználat kialakulása kritikus periódusban van, míg utóbbi igen. /Ha nagyi még a 2,5 évesedhez is így fog beszélni, akkor irányítsd hozzám. :))) De nem fog./

Biztosan kaotikus lett, nagyon sok mindenből kellett szűkítenem, de hátha érthető azért mégis... :)