Mit csinálnátok másképp?

Kedves 10-es válaszoló!

Hidd el, hogy azok a dolgok, hogy mikor tanul meg egy gyerek járni és beszélni, nem azon múlnak, hogy mennyit cipelték őket karban, vagy hogy mennyit voltak a kiságyban egyedül! A 8-as válaszoló vagyok, mint utaltam rá, én az elsőt inkább "ridegen" tartottam (semmi durvára nem kell gondolni, de igyekeztem nem felkapkodni, ragaszkodtam a kiságyban alváshoz, ilyesmi), a másodikat hordoztam, együtt aludtunk. Ehhez képest a nagyobbik 2 évesen még szinte semmit nem mondott, a kicsi meg 18 hónapos kora óta mondatokban beszél. De ez nem azért van, mert én milyen szuperül nevelem őt, hanem mert ilyen tempóban érik az agya, akkor is így lenne, ha őt is hasonlóan gondoznám, mint az elsőt.

Az én szüleim igazán nem voltak a felkapkodás és a karban cipelés hívei, a tesóm mégis 18 hónaposan indult el (aztán élsportoló lett belőle, szóval semmi hátránya nem származott ebből).

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ragaszkodj egy olyan gyereknevelési módhoz, ami nektek láthatóan nem jött be, hanem azt, hogy ne vádold magad olyanok miatt, amik nem is problémák, és egyébként sem te tehetsz róla.

Kisfiam enyhe oxigénhiánnyal született, melynek következménye izomtónus zavar lett. Az arc izmai olyan feszesek voltak, hogy 1-2 perc után annyira elfáradt a szopizásban, hogy csak sírt. Ezért aztán éhes volt. Emiatt szinte folyton cicin volt, aminek az lett a következménye, hogy a melleim vérben úsztak, a bab meg éhes volt. Fejni kezdtem és cumisüvegből adtam neki az anyatejet. A cumisüvegből etetés is furi volt, mert nagyon sok kifolyt a cumi mellett a szájából. Valamint ami még feltűnhetett volna, az az, hogy folyton nyitva volt a szája egy kicsit.

4 hónapos elmúlt mire Dévényeshez mentünk, akinek az első kérdése az volt, hogy szopik-e a kisfiam. Az arcát masszírozta miközben kérdezte. Mondtam, hogy nem. Ő mondta, hogy a szája is azét van nyitva, mert az arcában lévő izmok olyan feszesek, hogy nem tudja becsukni, ezért nem ment a szoptatás sem. Eddigre már nem volt tejem, gondolom nem tett jót a sok idegeskedés és az, hogy csak fejtem.

4 hónapig sírtam, hogy nem tudom a gyermekemet a lehető legtermészetesebben táplálni. Pedig minden vágyam ez volt. Akkor meg azért lettem marha mérges magamra, hogy miért nem vittem hamarabb dévényeshez, miért hallgattam az orvosokra!

Hisz, mikor kérdeztem, hogy milyen következményei lehetnek az oxigénhiánynak, azt a választ kaptam, hogy SEMMI. Én hül.e meg elhittem. Jóval később kezdtem csak utánaolvasni. Akkor, amikor a fiam nem tudott átfordulni, hiába próbálta, csak vörösödött és izzadt az erőlködéstől. Akkor kezdtem gyanakodni, hogy vamai nincs rendben.

Hát ennyi a rövid történetünk. Szerencsére teljesen egészséges, hamar behozta a lemaradást, sőt!! 11 hónaposan elindult, semmilyen mozgásforma nem maradt ki.

3.as voltam