Mit csinálnátok másképp?

Én is hordozni fogom, ha igényli. :) A fiamnál későn kezdtük el a kendőzést, pedig szerette. Sokszor jól jött volna vele is az elején a kendő.

A szoptatást komolyabban veszem majd. A fiam születése előtt fel sem merült bennem, hogy van olyan, hogy nem megy a szoptatás. Kínlódtunk is sokat, bár utólag kiderült, hogy egyéb problémák miatt nem tudott szopizni a kisfiam, nem az én ügyetlenségem miatt. Ebből adódóan az első utunk a Dévényes tornászunkhoz vezet majd az újszülött babánkkal.

Nem fogok fennakadni az együtt alváson és nem várom meg, mi végkimerülök, hanem ha kell magam mellé veszem a babát.

már az elejétől kezdve velem alszik a kicsi és megpróbálom a rokonokat, barátokat is a kórházi látogatásról lebeszélni :)

ha megint nem reped meg a burok, ráveszem az orvosom, engedje úgy megszülni a babát, burkostul :)

a másodiknál is igény szerint fogok szoptatni, és nem fogok egyáltalán órát nézni, hogy mennyi idő telt el, ja és nem fogom már mérlegelni se a gyereket, hogy mennyit evett, és a fejőt se fogom használni.

a hordozást én is szorgalmasabban végzem, és bátrabban fogom hasra (és a földre) letenni a babát, és masszírozni is fogom minden fürdés előtt amikor csak kedvem tartja (mert hogy az első gyereknél ezt nem csináltam, most meg már izgága és nem marad nyugton egy percre se)

A másodikat sokat hordoztam, köztünk aludt 1 éves koráig, nem próbáltam meg sírni hagyással aludni tanítani (ennek ellenére olykor muszáj volt sírni hagynom, mert csak két kezem van, de ez nem nevelési célból meg "önállóságra szoktatásból" volt). Ha jól elvolt magában, direkt hagytam, csak akkor ültem mellé, ha igényelte. A szobatisztaságra szoktatás még előttünk van, de ezt is máshogy fogom, az elsőnél sajnos erőltettem.

Biztosan a vele született tulajdonságok is szerepet játszanak ebben, de tény, hogy a kezdeti "elkapatás" ellenére a kisebbik sokkal önállóbb és jóval kevésbé anyás, mint a nagy, akit még trenírozni próbáltam az önállóságra. Márciusban lesz 2 éves, egyedül eszik kanállal 1 éves kora óta, önállóan alszik el (a 3,5 éves nagyobbikat a mai napig altatjuk), soha nem tiltakozott, ha a nagyszülőkre volt hagyva, a szeparációs szorongás gyakorlatilag kimaradt nála. Ha lesz harmadik, biztos, hogy őt is hasonlóan fogom gondozni, de őt hagyni fogom nyöszörögni (nem sírni!) éjszaka, hátha a maratoni éjszakázásokat ezzel ki tudjuk védeni.