Próbálkozott valaki azzal, hogy idegennyelven beszél a babához/kisgyerekhez? Mennyire kivitelezhető?
Mindketten magyarok vagyunk a férjemmel, de én anyanyelvi szinten beszélek angolul. Felmerült, hogy én kizárólag angolul beszéljek a pár hónap múlva születendő gyerekhez - így biztosítva egyfajta kétnyelvűséget neki.
Ha anyanyelvem lenne, más kérdés lenne (vagy angol nyelvkörnyezetben élnénk), de a kivitelezéssel kapcsolatban vannak aggályaim. Tudtommal ez a rendszer akkor működőképes, ha a gyerek egy személyhez egy nyelvet köt.
A férjemmel, illetve bárki mással magyarul beszélek, illetve nyilvános helyen is elég bután nézne ki, hogy beszélek a gyerekhez angolul, megcsörren a telefonom, majd magyarra váltok.
Próbálta ezt valaki? Mennyire hatékony módszer?
Az akcentus kérdése pont nem érdekel. 14 éves korig fejlődőképes a hangképző szervrendszer. Az iskolában sem a tökéletes akctenusra tanítják meg.
Ha már a közepfokú szinten lenne aránylag fiatalon, az is hatalmas segítség. No meg a későbbi idegennyelvekhez nagyon jó alap lenne a kezdeti kétnyelvűség.
Mondok egy kicsit konkrétabb sztorit. Egy ismerősömnek a szülei magyarok, itt is élnek, de apukája már születésétől fogva angolul beszél hozzá. Mindig, minden alkalommal. A csaj pedig tizenévesen csuklóból kirázta az angol felsőfokú nyelvvizsgát.
Ennek ellenére nekem kicsit rideg módszernek tűnik, ráadásul elég erőltetettnek tűnik például családi összejövetelkor, amikor a nagyszülőkhöz magyarul beszél az apuka, a lányához meg angolul. De a célt, hogy anyanyelvi szinten tudjon angolul, elérték.
Igen, nekem is az ilyesféle helyzetek miatt okoz fejvakarást. A rokonság nem tud angolul, a férjem is eléggé alapszinten.
A baráti kör egy része külföldi, velük angolul beszélek. Egyikük lesz a tiszteletbeli keresztapa, ő már vállalta, hogy a saját anyanyelvén fog a gyerekhez beszélni, ami egy harmadik nyelv lenne.
A srác szüleivel nagyon jóban vagyok, angolul alig tudnak, így örülnék neki, ha legalább alapszinten tudna majd a gyerek velük is kommunikálni - legalábbis legyen egy nagyon alapszintű jártassága abban a nyelvben is.
Azért is jutott eszembe, mert parkolóautómatánál álltam sorba pár nappal ezelőtt, egy hölgy a lányával szerencsétlenkedett (ne szépítsük, tényleg nem volt egy kiforrott művelet :)) az autómatánál. Közben folyamatosan beszélt a kislányhoz angolul. Az akcentusa alapján magyar anyanyelvű volt. A kislány 4-5 éve lehetett, nem szólalt meg, így az ő szintjét nem tudtam felmérni. De egyfajta kommentálása volt, hogy most éppen mit csinál - várja az aprót, beteszi a jegyet, stb, a kislány láthatóan figyelt is rá.
Marhaság, hogy nem lehet anyanyelvi szinten megtanulni angolul, csak borzalmas akcentussal és szegényes szókinccsel. Annyi az egész, hogy a magyar oktatás csak a nyelvtanra koncentrál, meg hogy nyelvvizsgán az addot X témára legyen egy betanult kis szöveged.
Ha én meg tudtam tanulni nagyrészt otthon úgy angolul, hogy volt, hogy egy idős, amerikai férfi megkérdezte, hogy én is chicagoi vagyok-e, akkor nyilván fizikailag lehetséges.
Tolmácsként és fordítóként dolgoztam, az érzelmek átadása pont ugyanolyan árnyaltan megy mindkét nyelven. Van más nyelv, amit nem beszélek megfelelően magas szinten, ott nehezebb - de ne felejtsük el azt se, hogy a kommunikációnak csak töredéke történik verbálisan.
Tehát az érzelmek verbális kifejezésének kérdésében kifejezetten nem értek egyet az anyanyelv-idegennyelv különbségtételben.
Szia!
Ugyanez a gondom :) Te mit csináltál végül? :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!