Aggódom a testvéremért, második baba?
Igazából nem várok kifejezetten tanácsot, csak jól esne kiírni magamból az aggodalmam. Én is Anyuka vagyok egy gyerekkel, és a testvérem is.
A nővérem 33 éves, a Kisfia most 16hónapos, áprilisra várja a második gyereküket. Ezzel nem is lenne gond, csak!
A férje kamionos és péntek délutántól vasárnap délutánig van itthon. A Nővéremnek minden nagy szervezést igényel. Amikor a férje itthon van hétvégente akkor kell mindent együtt elintézni.
Amiben tudok Én mindig segítek neki, de ugye nekem is van családom stb. korlátozott vagyok Én is.
A családunk nagyon összetartó, de a szüleink még javában dolgoznak, ráadásul vállalkozásuk van, így elég elfoglaltak Ők is. Egyenlőre a nagymama/ nagypapa szerepet nem tudják 100%-osan ellátni.
Az a baj, hogy a nővérem most a második babával teljesen elhagyja magát. A "nagyobbikat" nem viszi ki levegőzni, mondván Ő fáradt, keveset aludt, a gyerek éjjel fent volt (szeret a nővérem nyafogni ez tény) stb.
Nem főz, hozatja a kaját, takarító nő jár hozzájuk aki takarít és vasal. Ergo Ő mos és kitereget és ennyi. Meg ellátja a gyereket persze. Tehát még ezek a feladatok sem az Ő nyakába szakadnak. De emellett nincs semmire ideje, bent punnyognak a lakásban, és ha szóvá teszem hogy miért nem jönnek / mehetünk akkor sértődés van.
A kisfia elég körülményes ez tény. Születésétől azt szokta meg hogy csak az Anyja van, így rajtam kívűl meg a Mamákon kivül idegent nem visel el. Pl. ha takarító jön akkor el kell menni otthonról. Kicsit akaratos is (szerintem), és nagy baba, így a tesóm nehezen emelgeti. Pl. ezért is nem mennek ki az udvarra , mert ne kelljen utána hajolgatni.
Azért aggódom érte, mert nagyon nehéz dolga lesz ha megszületik a tesó. Tudja, azt is bevallja, hogy Ők vállalták, tudták hogy ez lesz, nem panaszkodik nyilvánosan sosem. Csak nekünk a családjának.
Annyira szeretnék neki segíteni. HAsonló szituációban levúő Anyukák , tanácsolnátok valamit?
Köszönöm!
Úgyhogy azt hiszem tudom milyen az a kialvatlanság. De vállaltam, ezzel jár a gyereknevelés, soha nem is panaszkodom!!!!
De a saját életem mellett még próbálok neki is segíteni (ha hagyná), mivel állandóan egyedül van.
Sokszor bevásárolok, postára járok neki, ha terhesgondozásra kell mennie, akkor is Én megyek hozzájuk a gyerekemmel vigyázni, nem Ő jön :)
10-es köszönöm a válaszodat!
Sajnos az elejétől. A terhesség elején émelygés, hányás kb.a 15-16ik hétig tartott neki. Most már jobb, tud enni, nem ég a gyomra. Most állandóan álmos(ami ismerős nekem is). Sajnos csak Én tudok neki segíteni. Szüleink nem nagyon érnek rá, a Férje kamionos (mint írtam), tehát Ő péntektől van itthon. D
De a kuka nővérem a Férjére se hagyja otthon a gyereket hogy Ő kikapcsolhasson kicsit, mert "szegény Férje most ért haza, had pihenjen stb."
Kedves Kérdező, dícséretes, hogy aggódsz a testvéredért. Én is anyuka vagyok, egy gyermekem van, sokat vagyok egyedül, férjem sokat dolgozik, ha pedig otthon van, még onnan is dolgozik. Így rám marad a gyereknevelés, háztartás, miegyéb nagyja. Ebben átérzem a testvéred helyzetét. Arra viszont mindig szakítok időt, hogy minden nap legyünk levegőn, sétálni menjünk, a közeli boltig elmenjünk. Jót tesz a gyereknek, és nekem is.
Ha jól értem, a főzés gondját a testvérednek nem is nagyon kell magára vennie, hiszen hozatja, a takarításban nem hiszem, hogy gond, ha van segítsége. Azonban az anyukák többsége - ahogy te is - gyerek/gyerekek mellett főz, mos, takarít, háztartást vezet, többnyire egyedül van, gyerekkel foglalkozik. Mindenki számára fárasztó, mindenki szeretné, ha a gyereke mellett még pihenni is tudna. A gyereknevelés sajnos erről szól. Nyilván ennek tudatában van, ha már a második gyermeket is bevállalták.
Nekem inkább kicsit úgy tűnik, hogy a testvéred mártírkodik (csak ő fáradt, csak ő van egyedül a gyerekkel), emellett még szerintem lusta is (bocsánat, nem bántásból). Ennek viszont a gyermekek fogják meginni a levét, mert ha most ilyen fáradt, akkor mi lesz, ha meglesz a második gyermek? Nem a punnyadástól, hanem pont a sok levegőn léttől, a sétától kapna jobban erőre, a gyermek is jobban kifáradna, ha picit ugrándozhatna a levegőn. Próbáljon meg erőt venni magán.
Azon is el kellene gondolkodnia, vagy valahogyan rávezetni, hogy ha nem változtat, akkor könnyen depresszióssá is válhat, ami nemcsak őt magát és a gyerekeket készítheti ki, de a férjét is.
Mivel már próbáltál vele beszélni, szóvá tettél dolgokat, úgy tűnik, hogy stratégiát kellene változtatnod, ha eredményt szeretnél. Ha ő az én testvérem lenne, akkor nagyon kíméletlenül kiosztanám. Nem teheti meg a gyermekeivel szemben, hogy lustasága győzzön. Ha pedig elhagyja magát, a férje is elkezdheti kritizálni, az viszont megintcsak problémákat fog eredményezni.
Kedves 15-ös.
Köszönöm a válaszod! Nagyon jól látod ismeretlenül is a dolgokat. Sajnos Én is azt vettem észre a nővéremen, hogy kicsit mártírkodik. Mindig is szerette magát sajnáltatni :) Imádom ezzel együtt. És biztos nagyon nehéz neki egyedül, ha csak abból indulok ki nekem mennyivel könyeb hogy a Férjem minden délután 3-kor itthon van, és le tudja venni a vállamról a dolgokat ha nagyon elegem lenne :)
Éppen ezért akarok neki ennyire segíteni! Próbáltam a lelkére hatni, kiosztani, mindent. Most próbálok stratégiát váltani, és éreztetni Vele hogy ez így nagyon nem lesz jó. Neki kell rájönnie, mert különben mindig csak sértődés lesz!
Egy délután háromkor otthon lévő férjnek én is örülnék :).
A sértődés is egy védekezési mechanizmus testvéred részéről. Ezzel ismeri el, hogy valamennyire igazad van (fáj az igazság - szokták mondani). Ettől sajnos nem lesz jobb. Örüljön, hogy van egy ilyen segítőkész testvére, aki sokmindenben segít neki. Ha nem lennél, biztosan többmindent megtenne, mert kénytelen lenne.
Próbálj egy hangyányit kevesebbet vállalni neki. Ha te gyermek mellett egy másik családot is így támogatsz, azzal pusztán segítőkészségből és akaratlanul neki segítesz lustizni.
Kitartást és mindenképpen beszélj vele.
Minden gyerek és terhesség más.
Az elsővel fel sem tűnt, hogy babát várok. A másodikkal 24 órából 16-ot átaludtam.
A harmadikkal nagyon fáradt voltam és rosszul, csak a kis korkülönbség miatt nem nagyon pihenhettem. Elvittem reggel a legnagyobbat az iskolába, aztán szinte meghalni sem volt erőm. Úgy vártam a délutáni pihenést, mint a messisást.
Most itt vagyok 3 gyerekkel, a kicsik között 1,5 év sincs, és mindenre van időm. Egyedül főzni nem szoktam hétköznap, mert a férjem a munkahelyén, a fiam az iskolában ebédel, kettőnkről meg csak dobáltam ki a rengeteg maradékot.
Szerintem, ha segíteni akarsz Neki, vidd el néha a gyerekét, amíg ő pihen. Amíg hozod-viszed, találkoztok, és idővel jobban vágyik majd a társaságra.
Én teljesen megértem. Egyedül van egy kicsivel, terhes, ami egy pöttöm mellett sokkal megterhelőbb, alig látja a férjét, és még a családja is folyton cseszegeti.
18-as.
Igen, valahol igazad van Neked is. Tényleg nem lehet könnyű azért hogy mindig szekáljuk. Megfogadom a tanácsokat, megpróbálok kevesebbet segíteni, de többet találkozni, hogy ne hagyja el magát!
Köszönöm :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!