Hogy fogadta a babatok a kisteso érkezését?

Nem tudom szerinted mi a kicsi korküli, nálunk pont 2 év.

Nagyon jól fogadta a nagy, féltem nagyon, hogy nem így lesz. Nem volt sem féltékenység, sem irigység addig, amíg a kicsi nem változtatott helyzetet:)

Most 17 hónapos a kicsi, most alszanak egyszerre, mi külön szobába tettük őket, az első heteket leszámítva mindig váltva aludtak, ami annyiban volt jó, hogy amíg a kicsi aludt tudtam a naggyal foglalkozni. Nálunk a kicsit apa fürdeti és pedig a nagyot, eleinte nem így volt, amíg cicizett a kicsi -fél éves koráig-.

Nekem még mindig nehéz feldolgoznom, hogy nincs annyi idő rájuk, mint szeretném..

A másik nehéz időszak az volt, amikor mind a ketten betegek voltak, azt sem tudtam merre szaladjak..

Én nagytestvérként írok, nem szülőként, úgyhogy csak a "hogyan viszonyult a nagy a kicsihez" kérdésre tudok válaszolni. :)

Sajnos nálunk nem alakultak a dolgok olyan szépen, mint az elsőnél. 2 éves voltam, amikor a húgom megszületett, és nagyon féltékeny voltam rá, és nagyon utáltam. Sajnos ezek a dolgok egy picikét még ma is bennem élnek, habár próbálok ellene tenni, hiszen már 14 éves vagyok, és ezek olyan nevetséges dolgok, de az érzés valahogy bennem maradt.

Nyilván ez nincs mindenkinél így, a gyerekeken, és a szülőkön is sok múlik. (Az én szüleim pl rendesen kezelték a helyzetet, csak én nem :( ) Egyet ne tegyetek soha, ha nagyobbak lesznek akkor se: nincs olyan mondat, hogy bezzeg a testvéred. A legjobb módszer arra, hogy a két gyerek gyűlölje egymást!

Másfél év van közöttük. A nagy kislány, a kicsi fiú. Nem volt semmi gond, sem a kórházi bentlétem alatt, sem utána. A kicsit az első 6-7 hónapban én fürdettem a kicsi szobájában, kiskádban, addig apa a nagylányt a fürdőszobában. Utána a kicsi is bekerült a nagykádba, azóta együtt pancsolnak és imádják egymás, a nagy fürdeti, mossa a kicsit:)

Első pillanattól kezdve külön szobában alszanak. Ott rontottuk el egy kicsit, hogy a kislányomat mindig én altattam este, aztán mikor a pici megszületett akkor ugye apa vette át a feladatot és hát volt pár sírós este, kicsit féltékeny volt, hogy anya miért nem velem van és miért a picivel. Szóval már a szülés előtt jó pár héttel át kellett volna szoktatni a nagyot arra, hogy apa altatja és akkor nem lett volna gond.

Most már teljesen egyforma a napirendjük, egyszerre kelnek és fekszenek, délután is és este is. Jobban monda először a kicsit rakom le délután és este is, utána a nagyot. Sokat vagyok velük egyedül, első perctől kezdve nincsen segítségem, férjem sokat dolgozik, de nagyon jól megvagyunk és a gyerekek imádják egymást. Most 2 és fél a nagy és 1 éves a pici és egyre könnyebb velük az élet:)

3. válaszoló vagyok:

Ja még annyit, hogy nekem sokkal jobb így hogy ketten vannak mert eljátszanak együtt, lefoglalják egymást amikor én nem érek rá. Nekem meg akkor volt inkább lelkiismeret furdalásom mikor a nagy még csak egyedül volt és nekem dolgom volt, vagy fáradt voltam és nem ültem le vele játszani akkor mindig rossz érzés fogott el, de most ha ilyen van akkor sincs rossz érzése mert ott a pici és remekül elhülyülnek együtt:)

23 hónap van a gyerekek között. Semmi gond nem volt addig, amíg a hugi nem változtatta a helyét. Amióta mászik, azóta előjött a féltékenység. Nem dúrván, de figyelni kell rájuk.

A nagy azóta sokkal hisztisebb, bújósabb. Sokszor viszont már eljátszanak együtt vagy egymás mellett, es a fiam pesztrálja a kicsit, aki amúgy 10 hónapos.

A kicsi napirendje megszúletése óta a nagyhoz igazodik.

Nekem még csak egy 2,5 éves fiam van.ha lesz tesója is 3,5-4 lesz,ismerőseink körében mindenhol jól fogadta a nagyobb gyerek a tesó érkezését.

Köztem és az öcsém között nincs teljesen 2,5 év.Mindig meg volt a féltékenység,állandóan egymást martuk,időszakosan el voltunk egymással,de tini korban megint utáltuk egymást,és most felnőttként sem felhőtlen a kapcsolat.Úgy gondolom nem előnyös a kis korkülönbség a legtöbb szempontból,nálunk mindig éreztem,hogy én vagyok a nagy Ő a kicsi a kicsinek több mindent engednek,anyukámnak nem volt annyi ideje rám,mint rá.ezért is döntöttem úgy kicsi körkülönbséggel nem vállalok gyereket.

Butaság amit írsz utolsó. Azért mert te "utálod" az öcsédet, azért még nem biztos, hogy a nagyobb korkülönbség jobb. Én meg pont fordítva látom: vagy a nagyon kicsi korkülönbség jó, max 2 év, vagy a nagyon nagy 5 év vagy afelett. A 3-5 év korkülönbség a legrosszabb és a környezetemben is ezt látom. De attól még nem merem állítani, hogy ez vagy az a tuti.

Anyukád pedig valamit nagyon rosszul csinál, ha úgy érezted, hogy öcséddel többet foglalkozik és te el vagy hanyagolva. Na ezt nem szabad egy szülőnek soha. Soha semmilyen körülmények között. Én kínosan figyelek mindennemű megkülönböztetésre, ha egyik kap egy puszit és a másik ott van és látja, akkor ő is kap. Ez nem a korkülönbségen múlik.

3-as voltam!

Jujj, jobban szereted a nagyobbat mint a kicsit? Hogy lehet ilyet írni?:(

Szerintem az anyai szeretet megduplázódik és nem megfeleződik.

Nem is tudok mit írni, rossz volt olvasni ilyet.

3-as voltam