Egyetértetek az "újmódi" gyerekneveléssel?

Én igen.

Nekünk bevált ez a módszer, és én sokszor gondolok arra, hogy olyan hamar el fognak múlni ezek az idők, ki szeretném én is használni amíg így szinte "egyek" vagyunk.

Kisfiam már 2 éves, még mindig szopik, altatom minden este és délután, összebújunk, stb., és ez olyan jó.

Én úgy gondolom, hogy ez mind a javára válik, sokat olvasgattam ezekről a témákról.

Pont ma gondolkodtam ennek az ellenkezőjén, még egy kérdés feltevését is fontolgattam, de nem akartam, hogy mindenki egymásnak ugorjon (mert az ilyen kérdéseknél ez szinte elkerülhetetlen).

Ha valaki éveket vár babára, nagyon szeretné, akkor ha megszületik, miért trenírozza már néhány hónaposan önálló elalvásra (ami ugye sok sírással jár), miért van az, hogy amint megszületik, rögtön próbálja is "lefeszegetni" magáról (ne aludjunk egy ágyban, külön szoba, legyen el egyedül is, stb.).

Ez egy tv műsor kapcsán merült fel bennem egyik nap, az egyik népszerű műsorvezetőnővel kapcsolatban, aki nem túl régen szült.

Mondjuk tőlem mindenki úgy csinálja ahogy akarja, de nekünk bejött ez a régi-új módi.

A férjem is pártolja és támogatja, tehát szerencsére abszolút egyetértünk ezekben a dolgokban.

12. vagyok, azt kifelejtettem, ha a kisfiam már az elejétől jó alvó lett volna, és nem igényelt volna altatást, akkor persze nem erőltettem volna rá, akkor természetesen hagytam volna önállóan aludni, és örültem volna neki.

De a sírni hagyás nem az én műfajom.

Ha kendozik akkor szabad mind a ket keze :) ez a lenyeg benne:) amugy nem hiszem hogy a kendo a hibas en az elsot nem hordoztam kendon es anyasabb lett mint a kicsi. Az igeny szerinti szoptatassal meg az a baj hogy sokan ugy ertelmezik hogy minden nyekkenesre mellre kell tenni a babat.

De persze mindenkinek mas vallik be. Nalunk bevalt az igeny szerinti szoptatas, a masodiknal eletmento volt a kendo, es a ferjem mondta hogy aludjunk egyutt. Es nem, nem a gyerekek mellett elunk hazas eletet :D :D