Könnycsatorna átmosás pro és kontra?

Én nagyon idegenkedtem tőle, azt mondtam, hogy csak legvégső esetben, ha minden kötél szakad, és más nem segít.

A dokinéni mindig más fajta szemcseppet írt fel (mert váltogatni kell), és a harmadik után elmúlt.

Azelőtt sem folyamatos volt, de sokszor kiújult, újra előjött.

Aztán a harmadik után már nem is reménykedtem benne, ráadásul akkor ugyanolyan szemcseppet kapott mint már egyszer régebben előtte, és nem jött vissza többet.

Én nagyon bíztam benne, és örültem, hogy megúsztuk, és nem rohantam vele egyből, hogy mossák ki.

A doki néni ránk bízta a dolgot, adott beutalót a szemészetre, ha akarjuk vigyük el, de ő is inkább a kivárás mellett volt.

Már nem emlékszem pontosan, de olyan fél éves kora után valamennyivel nem jött már vissza.

Az átmosás nem fáj, ez egy baromság. Azért ordít a gyerek, mert lefogják. És azért cáfolok meg egy dokit, mert én minden átmosásnál/kísérletnél ott voltam, láttam mindent. Maga a művelet nem fáj, mert érzéstelenítő szemcseppet kapnak.

Nekem is azt mondták a kórházban mielőtt hazajöttünk, hogy majd ha kicsit nagyobb lesz. Ennek az lett az eredménye, hogy 1-től 6 hónapos koráig jártunk könnycsatorna átmosásra, ami nem sikerült, mert teljesen eldugult a csatorna. Ezernyi szemcseppet, krémet próbáltunk, a végén már szteroidosat. Nagyon megszenvedtünk a "ráér az, nem sürgős" hozzáállás miatt.

Ne vedd félvállról.

Sok gyerek van, akinek "magától" elmúlik, de akinek ez komoly, az csak egyre rosszabb kezelés nélkül.

Utolsó: nem tudhatod, hogy nem fáj, mivel egy ilyen pici még nem tudja elmondani mit érez.

Ráadásul, ha valóban nem fáj, akkor is nagyon kellemetlen érzés lehet, ráadásul a trauma, hogy szorosan lefogják idegen emberek...

Persze, hogy nem tudja elmondani. De akinek van szeme, az látja, hogy miért sír. És én sajnos nem kétszer-háromszor láttam ilyet :(

(és szó szerint végignéztem, nem csak ott voltam)

ÉN most így elsőre azt mondom hogy soha többet nem vinném újra ilyen átmosatásra.

Nagyon sokat volt begyulladva a lányom szeme, emiatt döntött az orvosunk úgy hogy szükséges.

6 hónapos volt. Én nem mehettem be, résnyire nyitva volt az ajtó és annyit láttam hogy 3-an fogták le. Olyan kínkeserves ordítást, sikoltozást soha azelőtt nem hallottam tőle. Nem tudom hány percig tartott mert nekem óráknak tűnt. Ő bent sírt, én kint a folyóson.

Nekem pl. azt mondta az orvos hogy ez némi fájdalommal jár, nem beszélve a leszorítás miatti traumáról.

Az tény, hogy nagyon sokáig élt még benne ez az élmény, mert ugyanilyen kínkeserves ordításba kezdett ha csak egy kicsit le kellett fognom a fejét pl. míg leszívom az orrát stb.

És nekünk nem is használt ez az átfújás/átmosás, mert ugyanúgy csipásodott és begyulladt a szeme. Idővel elnőtte.

Most megfogadtam hogy a pár hónaposomat nem fogom ennek kitenni, mégha orvos is mondja.

A kisfiam is kinőtte, már nem emlékszem pontosan, hogy milyen idős korára, de 1 évesen már nem volt probléma.

Én el akartam kerülni az átmosást. Egy ismerősömnek felnőtt korában csinálták, azt mondta, hogy nagyon fájdalmas volt, szóval nem véletlenül sírnak szegény babák olyan keservesen.