Szoktad hagyni sírni a babádat?

Szia,

én szerintem egy 1 hónapos babuci nem tud még hisztizni. Én a helyedben nem hagynám. Szerintem nem követtél el hibát, de úgy gondolom máskor ne hagyd sírni. az én fiam hasfájós volt, sokat sírt és hagytam had "lógjon" rajtam, így nyugodott meg nagyon sokszor. Most 11 hós, de már szokott direkt is hisztizni, meg nem szeretni ha egyedül hagyom, nyílván a szep.szorongás miatt, de most sem hagyom sírni.

Vannak babák, akik sírósabbak, vannak akiknek a szavukat sem hallod.

Az a lényeg, hogy tudja, van aki megvígasztalja, ezért vagy az anyukája.

Azért ha tényleg nagyon sokszor sír, érdemes a dokiddal konzultálni, mert lehet h olyan gondja van, amit te nem tudsz felfedezni. Egy telefont megér, veszteni nem vesztesz vele semmit.

Jó egészséget nektek!

Nem szoktam sírni hagyni!

Maximum addig amíg leszűröm a tésztát vagy megfordítom a húst, például.

Egy egy hónapos baba nem tud még direkt hisztizni!

Az egy hónapos babádnak még te vagy a világmindenség. Ő még azt hiszi, ő te magad vagy, ti ketten eggyek vagytok. Ha ott vagy, minden tökéletes, ha nem vagy ott, tragédia van! Ez nem hiszti, ez az ősbizalom, és annak esetleges elvesztése, ha sokszor magára hagyod.

Ki tudja, mi lehetett a baja, lehet valami egészen banális apróság, amire ugyanolyan intenzíven reagált, mintha fájna valamilye. Aztán, hogy hiába "panaszkodott", nem oldódott meg a probléma, ráadásul magára is maradt vele, kiment a képből az ő másik fele, a baj csak tetéződöt. De látod, ahogy visszajöttél, már csak ez volt a fontos! :-)

Elhiszem, hogy kicsit lelkiismeret furdalásod van most, amiért tehetetlenségedben sírni hagytad, de szerintem nagyon jó anyuka vagy, ha ez a dolog így fel tudott kavarni. Ez az eset biztos nem jár maradandó következményekkel, és biztos nem is fogsz rendszert csinálni belőle!:-)

2 gyerekem van,egyiket sem hagytam még sírni!

Nem azért akartam őket annyira,hogy magukra hagyjam őket!

Nem akarok vitába bocsátkozni,de elmondhatná valaki,hogy hogyan nem lehet magunkhoz szoktatni a gyereket???

Reggel 8tól,délután 4ig minden nap kettesben vagyunk itthon,így egyértelmű,hogy én adom neki a biztonságot,vagy tévedek????

A nagyobb fiam 5 éves,nagyon anyás volt,de ez elmúlt 1,5 éves korában,és erre számítok,a most 1 éves kisfiammal is

Nem hagytam sírni őket.4 gyerekem van,ketten ikrek,de így is próbáltam megoldani,h mindig ott legyek,ha kérték.Nem lettek elkényeztetett,rajtam lógó kismajmok,sőt,kiegyensúlyozott,hatalmas felfedezőkedvvel megáldott gyerekek.

Többféle nevelési módszer van,válaszd azt,amelyik hozzád közel áll.

Magunkhoz szokatás....:-))) Ez nagyon tetszik! 9 hónapon kresztül egy test, egy lélek vagytok. Egymáshoz "szokva". Aztán, ahogy megszületik, egyből dobjuk be a szobába, hadd szokja meg, hogy önálló legyen, egyedül aludjon el, egyedül vígasztalja meg magát, egyedül foglalja le magát......MIÉRT???

A majommama sem vakarja le magáról a belé csimpaszkodó bébimajmot. Majd eljön az ideje, amikor úgyis lemászik róla, mert a világ érdekes, és fel akarja fedezni azt. Néha még visszamászik, biztonságot keresve, aztán eljön az az idő is, amikor teljesen önálló lesz, és már nem lesz szüksége a csimpaszkodásra. Csak ezt mi, emberek, valahogy kezdjük elfelejteni.

Olyan rövid az az idő, amikor a saját kis "bébimajmunk" belénk kapaszkodik. Az én nagy 3 éves lányom (akit sose hagytam sírni, max. annyi ideig, amíg elvégeztem a dolgom a WC-n), aki a mamájánál töltötte a szombat délutánt, telefonon kérdezi meg tőlem teljesen felnőttesen, hogy ugye nem bánnám, ha éjszaka mamánál aludna, és majd csak holnap találkozunk. Én pedig mondom, hogy maradjon csak nyugodtan, közben facsarodik a szivem, mert érzem, hogy megint nyisszantottunk egyet a képzeletbeli köldökzsinórunkon.